Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

58 ZOLNAI GYULA. ságos egységes kérdő névmásnak tekinthetjük. Voltaképen csak a wasakérdő elem benne, a/wrpedig egy czél- illetőleg tekintethatáro.zónak a viszonyszava, melyet határozatlan névelős főnévvel kapcsoltak össze. E nominativusi kérdés pl. ,wasfür ein buch ist das' voltaképen annyit jelent — a mint még mondják is így — ,was ist das für ein buch', vagyis mintegy: ,könyvnek mi ez ?' De a három szó annyira egybeforrt már, hogy egységesen így ragozzák: wasfür eines buches, stb. Az önállósított szerkezetek,önállósított mondatrészletek eme vizsgálatától azzal a tanulsággal mehetünk át a mondatélet egyéb tüneményeinek tárgyalására, hogy a hagyományos mondatelemzés, mely a mondat minden egyes tagjának külön iparkodik szerepét kijelölni, számos esetben cserben hagyja vagy hibás megállapításokra vezeti az elemezőt; ennélfogva elkeli ismernünk egy olyan szempont jogosultságát még az iskolai mondattaglalásban is, a mely eme bökkenőkön szerencsésen keresztül segíthet. E segítségünk pedig csupán a történeti szempont lehet. E szempont nélkül, vagyis a különben meghatározhatatlan mondattagok vagy mondatrészletek eredetének szemmeltartása és megállapítása nélkül alig fogunk feleletet adhatni pl. a következő kérdésekre. Minő mondatrész, teszem, a mi névmás eme föntebb idézett mondatban: «szigorú feladatunk mi állami tanítóknak itt e megyében az idegen ajkú népet magyarosítani»? Vagy syntaktikailag minő szerepe van az egy számnévnek Greguss amaz említett mondatában: «az emberiség története egy a máshoz fűzött engesztelő tragédiák lánczolata »? Formaszerű jelzője volna-e a többes számú tragédiák-nak? Hát e szintén idézett mondatban minő mondatrésznek fogjuk az egy-et nyilvánítni: «jobban tetszett nekik egy a má3 társasága »? Tárgya-e igazában az azt névmás a menjen igének a föntebb idézett kifejezésben: «biz azt ne menjen abba a városba »? Vagy jelző-e a vasárnap, szombat szó az ilyen szólásokban: «a vasárnap reggeli vonattal'), «szombat reggeli lapunkban*) stb.? Azt fogjuk talán mondani, igen; csakhogy miként állhat efféle időfogalom neve minden külön jel nélkül jelzői szereppel? Vájjon ama versikóben is: «szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat)), —jelzője-e a karcsú a magasabbnak? Az effélékében, mint: «életének több mint felét», a ragtalan több-nek mi a