Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

56 ZOLNAI GYULA. ki, mi névmásoknak, ha a hozzájuk csatlakozó a manó, az ördögféle kifejezéseket appositióknak tekintjük, okvetetlenül szintén raggal kellene állaniok, egyéb viszonyt pedig köztük és a névelős a manó, az ördög stb. közt alig tudunk elképzelni. Hiszen sem alanyaik nem lehetnek e ragtalan kérdő névmások a névelős főneveknek, sem jelzőik, mert mint jelzők nem járulhatnak névelős főnevekhez (vö. mi baj ért? mi hírt hozol? stb.). Hogy már most maguk e közönséges mi a manó ? mi az ördög ?-féle nominativusos kérdések hogyan magyarázandók, azt egyelőre nyilt kérdésnek is hagyhatnók, mert hiszen eredetük aligha fogja a tárgyalt mi a manóba-íéle ragos szerkezeteknek eredetét más világításba hozni, mint a minőt fejtegetéseink vetettek rá. Tény, hogy régebben névelő nélkül mondták e kérdósformákat, s ily módon olykor még ma is előfordulnak. Régen rendesen így beszéltek: «mi ordeget czinálh ; «feleié a komondor: mi patvar maradéc?»; «mi patvart iárnál ott?» (1. Nyözót. mi alatt), mai szólás szerint: ,mi az ördögöt?', ,mi a patvart?'. A népnyelvből e régibb és eredetibb, névelőtlen kérdezésmódra ezt a példát idézhetjük: «Ott ülnek a reverendán [verandán]. — Hol? — A reverendán vagy mi fenén» (Nyr. XIV. 569). S e kérdezésmódnak maradványai a már egy szóvá lett micsoda, kicsoda névmások is, melyek közül bizonyára a micsoda (azaz: mi csoda ?) fejlődött ki előbb, s csupán ennek analógiájára keletkezett aztán a személyre vonatkozó kicsoda is, mert egyébként a csoda dolognóv alig kapcsolódott volna össze a leginkább személyre alkalmazott ki névmással. Azonban föntebb idézett példáink közt láthattuk, hogy még ez az egységes névmásul megállapodott micsoda is helyet engedhet a névelővel szétbontott mi a csoda kérdésmódnak. — Talán megkisérthetnők mindazáltal a névelő behatolásának is (mi a manó, mi az ördög) valami szóbajöhető magyarázatát. Azt hiszszük, követhető nyomot mutatnak nekünk a példáinkkal rokon eme kérdésmódok: «hol a pokolba marad az a Csokonai Vitéz Mihály ?» (Petőfi föntebb is idézett mondatában); «hol a kó'ben!» szitkozódó fölkiáltás (vö. Nyr. XVII. 263); «hogy a menkó'be ne emlékezném?)) (Eötvös: Falu bolond ad értetek pénzt ?» (Arany: Aristopk. II. 47); «már most M a bolond kötözgesse azt megint össze?* (Jókai: Elátk. csal. III. 57) * «nem bánom, akárki a menkő fizet» (Budap. Hirl. VI. 159).