Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

MONDATTANI BÚVÁKLATOK. 55 sabb disznóság (vö. még: plusquamperfectum). — E jelenséghez sorozhatjuk még a következő, kissé szokatlanul hangzó adatot is: «a szabadelvű párt győzelme minden körülmények közt biztosnak látszott és annyi mint egyhangú választásnak néztünk elibe» (Nemzet, VI. 194. esti 1.). Valamennyi tárgyalt egy szóvá tömörülésnél érdekesebb a í'öntebb már érintett mi a manóba, mi az ördögöt-íéle kérdői kifejezéseknek eredete és természete. Szóljanak előbb maguk a példák: «De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba marad az a -Csokonai Vitéz Mihály?» (Petőfi: «Csokonai»); «wu az ördögöt is keresne a dallam itt?» (Vajda János, «Egyetértés* XXI. 83. tcz.); «hát mi az ördögért verekedtünk mi?» (Mikszáth, Pesti Hirl. VI. 292. melléki.); a hát mi az ördögöt hozzátok vissza az asszonyt?* (Mikszáth, Főv. Lapok XXI. 515); «mi a manónak tetted azt a tűt ebbe a zsákba ?» (Nyr. 1.461); «mi afenek vannak itt?», «aszongya Holécinek, vagy mejik a fenének, hogy ...» (saját hallomásaim); ahalyinába, frakkbas tudja mi a mennydörgó'sbe akarják bujtatni» (irja Szarvas, Nyr. VI. 501); «mi a kőben /» szitkozódó fölkiáltás (vö. Nyr. XVII. 263); ((hatalmazzon fel rá, hogy elintézzem az első budapesti szabadalmazott, tánczosokat közvetítő szövetkezettel. — Mi a macskával?* (Nemzet, V. 27. tcz.); «hiszen van már egy, a kit Gáspárnak, Menyhértnek, Kristófnak, vagy mi •a csodának neveznek* (Jókai: Elátk. csal. I. 59). Hasztalan volna minden elemző kísérletünk, ha pontosan meg akarnók állapítani, hogy ugyan minő mondatbeli rendeltetése lehet az idézett mondatok megjelölt kifejezéseiben a névelőnek, s minő viszonyban állhat a kérdő névmással. Cserben hagy itt minden mondatelemző eljárásunk, valami olyan mondatrész-alakulattal van e helyt dolgunk, a melyet nem részei szerint, egészében lehet csupán ilyennek vagy olyannak minősítenünk. Azt hiszszük, hogy e kórdésformák: mi a manóba ? mi az •ördögöt í stb. nem lehetnek egyebek, mint egy szóként való továbbragozásai eme közönséges nominativusi kérdésformáknak: mi a manó ? mi az ördög f'*) Nem lehetnek egyebek, mert különben a *) Például: mi a manó bújt beléd ? mi az ördög bántott megint! Ilyenek ezek is : «mi a csoda ez ? hiszen nem vagyok én tengeri hamis Í8ten» (Jókai, Nemzet VI. 71. tcz.); ^mi a csoda, ha a felséges ruhadarab egyszer-egyszer be is sárosodik* (Budap. Hirl. V. 30. tcz.); iH a \