Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

1 A NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK tudomány körében megjelent munkákat ós tudományos mozzanatokat ismerteti.)) Ezen programmhoz képest HÜNFALVY szerkesztése alatt egészen általános volt a folyóirat: az 1862-től 1878-ig megjelent tizennégy kötet mindenfélét fölkarolt a lapp nyelvtől a dravida nyelvekig s a mongoltól a baszkig. Azonban legtöbb tért itt is az ural-altáji nyelv hasonlító munkálatok foglaltak el s köztük első sorban HÜNFALVY és BUDENZ dolgozatai. HÜNFALVY ezen idő alatt tette közzé a lapp, vogul és osztják nyelv terjedelmes ismertetését. — BUDENZ, mint maga mondja (1. Akad. Értesítő 1890. 16), eleinte túlnyomólag a törökség tanulmányával foglalkozott; jelesen földolgozta REGÜLY hagyományának a csuvas nyelvre vonatkozó részét, kiadta a Mollah Iszáktól följegyzett khívai tatár szövegeket, értekezett a török hangutánzó igékről s a csuvas hangviszonyokról. Azután az ugor nyelvek közül ismertette behatóan a cseremisz, mordvin és svédlapp nyelvet. Majd fölismervén, hogy a magyar nyelv közvetetlen rokonsága csakis az ugor nyelvekben található, tüzetesen ezek körében folytatott hasonlító tanulmányokat, melyeknek tüzetes czélja a magyar-ugor nyelvhasonlítás rendszeresítése volt. így keletkezett a magyar-ugor szókincs összeállítására az első rendszeres kísérlet: «A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések» a NyK. VI. VII. kötetében (ebből lett aztán a Magyar-Ugor Összehasonlító Szótár). S így keletkezett a későbbi Ugor Alaktanhoz az «Ugrische Sprachstudien» mellett az első nagyszabású tanulmány: «Denominativigók az ugor nyelvekben* (X). VÁMBÉRY magyar-török szóegyeztetéseiből is BUDENZ válogatta külön azokat az elemeket, melyek az ősi rokonság bizonyítékai, azoktól, melyeket utóbb a török népekkel való érintkezések idején vett át a magyar nyelv. — VÁMBÉRY az imént említett szóegyeztetéseken kívül tisztán török tárgyú közleményeket adott: török példabeszédeket, tatár dalokat stb., s utóbb a töröktatár nyelvek etymologiai szótárát (a XIIL k.-ben). BÁLINT GÁBOR egy mongol nyelvjárást ismertetett (XIIL). — BARNA FÉRD. a magyar és finn nyelv észjárásbeli találkozásait tárgyalta (VI.). — SIMONYI Zs. az ugor módalakokat tette tüzetes tanulmány tárgyává. A külön magyar nyelvészetnek természetesen szintén nagy tér jutott. A szerkesztő és FOGARASI JÁNOS vitatkoztak egy-