Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

48 ZOLNAI GYULA. Világos, hogy e kifejezésben az azt névmás semmi esetre sem tárgya a menjen igének. Azonban eléje van mégis vetve olyan, gyakran hallható mondatok hatása következtében, a melyekben az azt-i& értelmileg valóban szükség van, úgymint: biz azt ne vegye meg, biz azt el nem mondom, biz azt ne adja el, stb. stb. Az efféle mondatok folytán a biz (bizon) adverbium annyira egybeforrt a targyragos mutató névmással, hogy mintegy nem is jelent már egyebet, mint az egyszerű biz. 3) Még érdekesebb eset ama mondatrészleteké, melyek bár orthographiailag csekély kivétellel még egészen összeforratlanoknak látszanak, oly szoros egységgé olvadtak össze, hogy mintegy tö gyanánt, képzés ós ragozás alapjául szerepelnek. Már Simonyiönállósitott határozóinak egy része is idetartozik e tüneményhez, és pedig példáinak ama csoportja, melyekben névutós szók vannak raggal vagy épen képzővel ellátva. Ezekben ugyanis voltaképen már nem puszta határozószó, hanem egész határozóisze rkezet van egységesnek, önállónak nézve, raggal ós képzővel tovább alakítva. Ilyenek: tegnap előttről, husvét-utánra, délutánra, több felölről, Dunántúlról; földalatti, régótai, végnélküli stb. (1. Budenz-Album, 67—70). Ezekhez sorozhatjuk következő példáinkat: «nem a már elvett, de az ezentúlra reménylett ajándékok*) {Kemény : Rajongók, IV. 139); «a koporsóra s a síron túlra* (PNapló 1884. évf. 41. sz. esti 1.); «hazánk határain túlról vették az indító lökést» (Beöthy • Irodalomtört.61. 3); «a hadi szolgálat megkezdését tanulmányaik bevégzése utánra halaszthatják)) (Nemzet, IV. 298); új év utánra (uo.). Mindezekben a végső rag vagy a képző az egységes (névutós, olykor jelzővel is ellátott) határozói szerkezethez járult, tehát keletkezésük a következőképen szemléltethető: (több felől)-röl; (föld alatt)-i; (Dunán túl)-ról; (síron túl)-ra ; sőt: (hazánk határain túl)-ról; (tanulmányaik bevégzése után)-ra stb. Semmi esetre sem bonthatók föl ekként: több-jfelölről, síron-{-túlra stb., mert ez elemzés sem jelentóstanilag nem volna teljesen megokolható, sem a történeti fejlődésnek nem felelne meg. Érdekes még Simonyinak következő példája is, melyet csak mellékesen idéz lapalatti jegyzetben, minden észrevétel nélkül: «a hétfőn reggeli vonat» (1. Budenz-Album, 64); ebben egy kettős időhatározói kifejezést (hétfőn reggel) láthatunk egységes tőként képzővel ellátva. Ehhez hasonlók a következő közönséges jelzői