Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

MONDATTANI BÚVÁRLATOK. 47 (Tor. Lev. 59-ik lev.); s előfordul népies íróknál is, mint pl.: ((minek beszélném el én az ő szépségét? Azt az olajszín arczot, azt a mély tüzű szemeket*) (Vereskövi elbeszélésében, Főv. Lapok XXV. 1262); «előre léptek elmondani egy-egy köszöntőt abból a régi krónikás versemenyeftből» (ua. írónál, uo. XXII. 1039). Mindezeket alig magyarázhatjuk másként természetesebben, mint, hogy a sűrűn használt egyes számú azt a, abból a, azzal a stb. jelzői szerkezetek megszokott, egységes jelzővé váltak már nyelvérzékünk előtt s átviszszük őket minden jelzett szóra, legyen az bár többes alakú is.*) Ekként magyarázhatjuk még a következő két érdekes jelzői szerkezetet is: «de ezek a fajta népetymologiáA; is még mindig csak gondolatnólküli szóértelmesítésekt) (Nemzet,III. 100.tcza); és: ((jobban tetszett nekik egy a más társásága, hogysem részt óhajtottak volna venni az őket környezőknek mulatságaiban)) (Lamb: Shakespeare-mesék, ford. Mihály Józs. II. 8). Az előbbi mondatban levő jelzői kifejezés az egységes ez a fajta, az a fajta szerkezetnek többes számú változata, azonban csupán a mutató névmás vette föl a többes jelét, mint amelyen egyszerű alkalmazásában is (ezek a házak) szükges a többség fogalmát kifejezni. Második példánkban az egy a más egységes birtokos jelzőként van alkalmazva, átvéve oly mondatokból, a hol az egymás-iiak e névelővel szétbontott s az eredeti fölfogást visszaállító kifejezése (egy a más, pl. «egy a más után», «egy a más miatt» stb., vö. föntebb első czikkünkben) egészen helyén van, holott mondatunkban a rendes nyelvhasználat szerint csak az egységes szóvá alakúit egymás volna alkalmazandó. 2) Az a jelenség is észlelhető, hogy némely számtalanszor együtt járó két szót, mintha egységgé váltak volna, olyan kifejezések kiegészítésére is használjuk, melyekhez e szópárnak voltaképen csak egyik tagja volna illő. Egy tasnádi asszony levelében olvastam pl. ezt a mondatot •—• a mihez hasonlót Nagybányán is mondanak —• úgymint: «a szigeti útjára mi is azt mondjuk, hogy biz azt ne menjen abba az utálatos városba.» *•) Elfogadhatatlannak tartjuk Thewrewk Emil magyarázatát (Hely. magyars. elv. 73), ki szerint az azt a házakat-iéle kifejezésekben a mutató névmás «collectív fó'név gyanánt áll, melyhez aztán a többes számú appositio (a házakat) járul», s egybe volna vethető az egyes szám alkalmazásával ilyen mondatokban, mint: (boldogok vagytok ?) az vagyunk.