Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

46 ZOLNAI GYULA. Az adatok részletes vizsgálása jobban meg fogja a kérdést világosítani. 1) Azt tapasztaljuk ugyanis, mint fejezetünk elején már hangoztattuk, hogy bizonyos, igen gyakran együtt járó szópárok vagy több szóból álló mondatrészletek egységes jelző elemként oly fogalmak elé is járulhatnak, melyekhez voltaképen logikailag nem illenek. Érdekes bizonyság erre például a népnyelvi egy kis jelzői kifejezés. Azt mondjuk: adj egy kis kenyeret, hozz egy kis bort stb. S ez az egy kis szópár, gyakori használata folytán, annyira egységes valamivé lett a nép nyelvérzéke előtt, hogy ilyesmit is hallhatunk aztán: «szokott az jámbor ifijúság mindön két hétben égy kis bejárásokat tartaniw (Nyr. III. 225). Itt már — mint látjuk — többes számú főnév elé is (bejárások) eléje tette a népnyelv a quasi egy szóvá forrt egy kis jelzőt. Ilyen Csokonainak ez a mondata is: «köntöseikből is azt vették magokra, a mi jobban illik egy ily angyalodra* (Dorottya, I. é.). Ehhez hasonló az egy határozatlan névelőnek melléknév kíséretében való szereplése többes számú főnevek előtt. Gyakran mondjuk ugyanis pl.: gyönyörű egy állat, ostoba egy ficzkó, haszontalan egy gyerek stb. Az ily kifejezések miatt aztán annyira megszokottnak, mintegy egybeforrottnak érezzük a határozatlan névelőt a melléknévvel, hogy mindennapossá vált már az ilyenféle beszédmód is: gyalázatos egy firmád ezek! ostoba egy gyereke! gyalázatos egy nézeteid vannak! stb. S ide való az a föntebb (I. fej.) már idézett népdalbeli kifejezés is: «de szép egy lány e& a háro?n». Ezekben az ^szerepe egészen hasonló a mintegy kötőszóban levőhöz, azzal a különbséggel, hogy emebben már minden tekintetben, orthographiailag is egy szóvá forrt megelőzőjével. Ide sorozhatjuk a következő adatot is : «elvonatkozva a belső okoktól s csupán magát a tényeket tekintve, ő a jog terén állott» (Kemény Zs.: Eajongók, IV. 67). Továbbá analóg jelenség az a népnyelvünkben egészen közönséges sajátság, hogy a ragozott*) mutató névmást egyes számú alakjával teszik többes számú jelzett szók elé : áztat a házak&t, ebbül a borofcbul stb. E sajátságot megtaláljuk már Mikesnél: «hogyha pedig ezzel a kevély görögö&kel volna dolgunk, itt eddig nem lakhattunk volna» *) Alanyesetben álló jelzett szó előtt ez a sajátság (pl. ilyesmi: ez a házak) aligha fordul elő.