Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)
Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35
40 ZOLNAI GYULA, gatóznia azt kutatva, mi lappanghat e szó első szótagjában; mert második tagjának, a kül-nek mivolta eléggé könnyen fölismerhető. Itt ismét csak a szó mondatbeli szerepe adhatott útbaigazítást. Ismeretes, hogy legrégibb emlékeinkben e névutót nálkül, sőt nálkülön és nélkülön alakokkal is találjuk s hogy nagyon gyakran főnevével egy szóba írva fordul elő (1. NySzót.). Még fontosabb az az írásmódja, mely szerint végszótagja, a kül, külön írva is található, ilyen formán: rudnal kél absque fuste (BécsiC. 175). Főkép ez az utóbbi írásmód mutat arra, hogy itt voltaképen olyan n évutós szerkezettel van dolgunk, mint a mai házon kívül, kerten kívül stb. kifejezésekben, vagyis hogy a nélkül (nálkül) első tagjában a -nál -nél rag, másik tagjában a kül (külön) adverbium keresendő, melyek idővel egy szóvá forrtak s egységes, külön névutóvá alakultak. A -nálisbg ugyanis testes elem lévén, mely személyragos alakjaiban (nála, nálad stb.) önálló létét mai napig is föntartotta, igen könnyen társulhatott a másik viszonyjelölő elemmel, az eredetileg külön álló kül névutóval, s egységes viszonyszó válván belőlük, hangbelileg is teljesen alkalmazkodtak a magyar nyelvnek uralkodó törvényéhez, a hangzóilleszkedés kényszerűségéhez; illetőleg a -nál kül és -nél kül szerkezetekből a magas hangú szók -nél kül-je, mint az illeszkedés törvényének megfelelő, általános érvényre emelkedett s így állt elő az egységes nélkül névutó. Képletben e fejlődést így ábrázolhatnók: (kert-\-nél)-{-kül-hől lett kert-{-(nél -\-kül),vagyis általánosságban: (R-\-a)-{-b-hő\ Pi-\-(a-\-b)*) Miként indul ki a Fzónak eredete a mondatéletből, miként válik két egymás mellett álló, bár külön szerepű s szoros kapcsolattal össze nem fűzött szóból új. egység e s szó, új fogalomnik jelölője : érdekes példában mutatja a mintegy kötőszó származása. Eredetileg két külön elem volt e szavunk : hasonlító kötőszó (mint) és határozatlan névelő (egy), a mint még ma is használhatjuk külön érezve, egybeforratlanúl ezeket az. elemeket, pl. olyan kivánc?i, min1 e y vén asszony, stb. Ez eredeti összehasonlító használatmód azonban oly gyakori volt, hogy a két szó megszokott egységet alkotott a nyelvérzék előtt s oly kifejezések elé is eléjejárúlt, melyekhez voltaképen nem illenék. Legkönnyebben a számviszonyt hanyagolta el bizonyára a nyelvérzék,. *) 11 a tőt, a és h & viszonyjelölő elemeket fejezik ki.
