Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)
Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35
MONDATTANI BÚVÁRLATOK. 39 <(Die Kinder mussten sich mit einer Handam Horn festhalten und den andern Arm schlngen sie eines [i. i. KindJ um dcs andern Leib» (Niebuhr : Griech. Heroengeschichten. Die Fahrt der Argónauten).1 ) A franczia ellenben még egészen külön mutatja ma is -e névmásfogalomnak alkotó elemeit: ils s'aiment Van Vautre, azaz: ils s'aiment, l'un (aime) l'autre; ils se nuiseat Vun á Vautre, azaz: ils se nuisent, l'un (nuit) á l'autre, stb. Hasonló módon magyarázhatjuk a kettőzött alakú visszaható magamaga névmást is. Mindenekelőtt azt hiszszük, hogy a nagyobb számot tevő ragos alakokból (magamagát, magamagáról, magamagának stb.) kell helyesen kiindulnunk. S ez úton arra a nézetre fogunk jutni, hogy a nominativusi magamaga sem tartozik az olyan nyomósító kettőzések közé, mint : mar-m \r, olykor-olykor, fő-fő stb. A magamagát, magamagának, magamagáról fctb. ragos alakok — szakasztott úgy mint ar z egymás — alanyból s egy bővítő mondatrészből vannak összeforrva. Régi íróink érezték is még az összetétel két eleménekemez eredeti rendeltetését s nem ok nélkül írják külön -szóba őket: «Christusnak jelenlétét is magoc magoktul2 ) elidegenétic»; «maga magában neveli haragját*; «magúnk magúnkat megnem gyogyitbattyukw (1. NySzótár, f. alatt). Érdekes a következő mondat, melyben az alanyi maga a ragos alaknak utána áll: «nem szégyenli magát maga meg-hazuttolni» (uo.); ma így mondanók: magamagéit meghazudtolni. Minthogy az ily nyomósítást tartalmazó mondatokban az alany is, meg a bővítmény is mindig kifejezve szokott lenni a reflexív névmással, e névmásnak két (alanyi és bővítményi) alakja annyira megszokott kisérői lettek egymásnak, hogy idővel egybeforrtak, s analógiájuk folytán a nominativusi magamaga is kifejlődött. A mint fát fának fáról kapát kapának kapáról stb. -mellett fa és kapa a nominativus, a magamagát magamagának-félék mellett is előállhatott a magamaga. Nem kevésbbé érdekes ós tanulságos a nélkül névutó eredete. .Az etymologiának bizonyára sokáig kellene még sötétben tapo-*) Eitkán mint genitivus is előfordul az összevont einander, pl. «man wírá einander nicht froh», e h. Einer des Andern (1. Sanders : Wörterb.). 2) Ma aztán a népnyelv ezt is így mondja már: magamaguktól (Nagybánya).
