Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

3 A NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK DOR, LuGOSSY JÓZSEF, IMRE SÁNDOR, KüUN GÉZA gr., BRASSAI SÁMUELr LAUCHSZ LÖRINCZ, KIBÁRY FERENCZ, VASS JÓZSEF, TÉLFY IVÁN, SZILÁDY ÁRON, LÖRINCZ KÁROLY, FINÁLY HENRIK nevét, s a IV. kötettől kezdve a mindnyájuk közül kiváló BUDENZ JózsEF-ét. HUNFALVY folyóiratában a szerkesztőnek s későbbi társának*BüDENz-nek, működése irányánál fogva legelső helyet foglalt el — mely egy félszázadon át téli álmát aludta volt — a magyar nyelvhasonlítás. Ott tette közzé a szerkesztő a mordvin, osztják és szamojéd nyelvekről szóló tanulmányait, melyekben mindig tekintettel volt a magyarra is. Ott közölte BUDENZ első nyelvhasonlító tanulmányait s különösen magyar-török szóegyeztető és szófejtő értekezéseit. FÁBIÁN bőven ismertette a finn nyelv szerkezetét; BIBÁRY a mordvint hasonlítgatta magyarral, finnel, törökkel stb. E mellett természetesen a magyar nyelvre magára vonatkozó értekezések foglalták el a legfőbb tért. Ekkor kezdte meg HUNFALVY a magyar igeidők használatának tüzetes tárgyalását (erre HALDER KONRÁD közleménye indította, mely az igeidők kategóriáit és műszavait tárgyalta, összevetve egymással a magyar, latin, görög, német igeidőket I. 53—59). Ehhez a kérdéshez IMRE SÁNDOR is hozzászólt; majd BUDENZ vetette össze érdekesen a magyar időalakok használatát a szanszkrit és török igeidőkével. — A nyelvjárástanulmányok fontosságát a szerkesztő fejtegette, egyes nyelvjárásainkat pedig dolgozótársai ismertették: VASS. JÓZSEF a dunántúliakat, TORKOS SÁNDOR külön a göcsejit, BUDENZ JÓZSEF a székely tájbeszédeket, LÖRINCZ KÁROLY külön a háromszékit stb. — BIEDL SZENDE mutatványokat közölt készülő hangtanából. BUDENZ hangtörténeti kérdésekkel, szóképzéssel, szó fejtéssel foglalkozott. LAUCHSZ L. a szenvedő igealakról értekezett, s azután Pázmány nyelvét ismertette. FINÁLY azt fejtegette, «hogyan kell latinból magyarra fordítani», BRASSAI pedig «adalék okmányokat)) közölt «a nyelvújítás és nyelvrontás ügyében*. — Végül napirenden volt akkor is a helyesírás. A M. Nyelvészet közölte a ((nyelvtudományi bizottmány)) javaslatát; akkor javasolták a mely, oly-fé\e névmásoknak egyszerű ly-lje\ való Írását, a gyakori hiányjelek elhagyását (V házy teteje), továbbá «a t. osztály által még 1833-ban javalt s máris sokak által használt tiszta c-U ! A helyesírás kérdéseihez hozzá-