Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktanához. - A névragozás 241

A NÉVBAGOZÁS. 253 megelőző alakja -iveit (= B. eult), melynek vége ugyanaz, a mi a nömelta-beli -Ita (B. el'ta). Kérdések és megjegyezni valók. 1. Mily eredetű a lapp nyelvben az -i (<ai) végű lativus, pl. paikai, s csakugyan azonos-e (és miképen) a vele váltakozó s-es alakkal (pl. paikasan) í Igazi illativus-e az utóbbi vagy pedig az ulkos, kukkes-be\i s-vel egynek veendő (mely nyilván a finn -ks lativusnak a mása) ? 2. A -kt végű lapp módadverbiumok eredeti értéke nyilván lativus-féle (vö. IpS.paijebukt, paijebut=lipE.bajebuid «fölebbre») || szintúgy az osztjákban az Ka lativus (dativus) egyszersmind módhatározó, pl. tevina csendesen, jima jól, nomsina okosan | vö. finn : tarkkaan pontosan, suoraan egyenesen, varmaan valóban, bizonyosan || a -kt-nek eleje s= ugor -g lat. rag, a í-re összevethető az oszt. -l-ta (nömelta, 1. fentebb). 3. Vájjon a lappF. giddag-iélekbevL a -g tőképző-e vagy viszonyrag ? 4. A lappF. -sí-iől mint loc. (inessivus)-ról ugyanaz áll, a mi a cser. -sí iness., meg a mord. -sí, temporalisról. Hogy régebben a IpF.-ben is megvolt -sn, mutatja a többesi alak, pl. dain = IpS. taisne. 5. Különbség a zürj. votj. Kin és a szintén locativus-féle <ön, en között. Hogy amaz valódi inessivus, mutatja otin «ott» mellett otis (*otist), otsi; fölveendő tehát régibb -sn alak, pl. *karisn = karín. 6. A lativféle zürj. votj. < ö, a megvolt végnasalisra utal (tehát olyan alakra, a milyen a finn -hg

n

;

pl.

siihen, jalkahan) \ vö. a hangalakra nézve az <ö, a végű ind. prses. egy. 3. szem. 7. Zürj. votj. -ti prolativus. — vö. a finn miten, siten, muuten, samaten módaverbiumokat. 8. Megjegyzendő a zürj. votj. Ken, an végnyomatékosító, abl. rag után (dinisen, úölömsan) = cser. -n (-cen, -cen, pl. gicen -bői.)*) 9. A vogul-ban — azonegy alapú, névutó-féle ragok: abl. *) [Vö. az előbbi jegyzetet.]