Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktanához. - A névragozás 241

A névragozás. (Az ugor nyelvek összehasonlító alaktanához.) Budenz József hagyatékából. 66. §. (73.) Előjegyzet. Az ugor nyelvek mind azon fejlettségi fokon állanak, hogy a, névszó mondatbeli szereplésének külömbözö módozatait vagy viszonyait is nagyobbrészt különös grammatikai alakítás által jelölik meg (más szóval: nem élnek már csak a névszónak bizonyos fogalmat kifejező főalakjával, minden syntaktikai viszony eltérését csak alaktalan szerkesztésre — szórendre hagyván). A névszónak ezen mondatbeli határozottsága egyébiránt illőleg megfelel az igeszónak, mint fő állítmányszónak elég bőven kifejlett alaki határozásának, mely a cselekvés idejére, az állítás minőségére s az alany-, sőt tárgyszemélyek föltüntetésére vonatkozik {= verbum finitum képzésnek). A mondatban álló névszónakfunctio körei: a) Alany (subjectum), míg az állítmány (praedicatum), a,zaz legalább a formális állítmány kitétele a ragozott igének jut; a névszó mint állítmány (pl. az ember jó) most már szorosan véve csak igehatározó (t. i. a. létige «esse» határozója) s csak néha, az ige kihagyásával, tűnik föl formális állítmányszónak. Erre nézve meg lehet jegyezni, hogy az ilyen állítmanyul való névszó a nominativuson kívül más casusalakban is fordul elő (pl. a finnben: essivus, partitivusban: Matti on laiska vagy pedig M. on laiskana, M. on laiskoja). Hogy az ugor nyelvek régibb korában az állítmány puszta névszóval is tétettek ki, már abból is gyanítható, hogy a verbum finitum-tők maguk is nagyrészt névszó alakúak. b) Határozó —még pedig lehet a névszó szintúgy alanynak mint állítmányszónak, valamint megint más határozónak határozója,— s ebbeli «szolga-szerepét» a határozott NYELVTÜD. KÖZLEMÉNYEK. XXIII, • 1"