Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Kisebb közlések - Franczia kormányrendelet a helyesirás ügyében 236

KISEBB KÖZLÉSEK. 237 mét, bizonyára inkább emelni kellene, mintsem alábbszállítani. De a nyelvet egész mivoltában nem foglalja magában a njelvtan, sem a nyelvtant a helyesírás. S a közvélemény is csak azon ütődött meg, hogy a vizsgálatokon néha oly túlságos fontosságot tulajdonítanak a helyesírás különösségeinek, aprólékosságaiuak. Nem egy alkalommal kifejezte már a Conseil supérieur abbeli •óhajtását, hogy szakítani kellene az úgynevezett helyesírási fetisizmussal és különösen a hibák gépies taksálával. Valamennyi pedagógust ugyanez a gondolat vezérli, valamennyi egyhangúan azt kívánja, hogy a hibákat, mint szokás mondani, inkább mérlegeljék, semmint számlálják ; valamennyi arra kéri a bizottságokat, melyek a szöveget választják és azokat, melyek a dolgozatokat javítják, hogy ne bajlódjanak a furcsa szókkal, nyelvészeti különösségekkel, bonyolult vagy kétes szabályokkal, az irodalmi szokás következetlenségeivel, hanem inkább a fölfogás értelmességet s általában a nyelv helyességét vizsgálják. Mindezen kivánságok részint a vizsgálati programmoktan és különböző intézetek tanulmányi rendjében, részint hivatalbeli elődeim több rendeleteiben voltak kifejezve. Ezekhez most egy formaszertí meghagyást kivánok csatolni, mely a vizsgálóbizottságok elnökeinek szól. óhajtanám, hogy Igazgató úr értesse meg velük, hogy nekik van módjukban a helyesírás tanításának kevésbbé szűkkeblű irányt biztosítani. Sok iskolában most is azért fordítanak hihetetlen nagy óraszámot a legszőrszálhasogatóbb nyelvgyakorlatokra, mert félnek, hogy a vizsgáló szigorú lesz a helyesírási dictatum osztályozásában. Fontos tehát az írásbeli dolgozat elbírálását szabályoknak vetni alá, még pedig inkább, hogy a tanulóknak legyen mihez tartamok magukat, semmint hogy a vizsgálók ítéletét vezéreljék. Nem állíthatok össze a bizottságok használatára hivatalos táblázatot a helyesírásban való azon eltérésekről, melyeket egyaránt meg lehet tűrni a különböző vizsgálatokon; Igazgató urat sem bízhatom meg ilyen táblázatnak a megszerkesztésével. Nyilván tekintetbe kell venni a tanulóknak korát, az írásbeli feladatok természetét s azt, hogy az egyes helyesírási hibák mily különböző íontoss ágúak lehetnek. Ezek oly kényes és egyszersmind oly változékony szempontok, hogy s.:oros értelemben vett szabályzathoz anyagot nem szolgáltathatnak. Maguk a bizottságok ismerhetik csak igazán természetüket. Mi mindössze azt tehetjük s erre szólítom föl Ont, hogy ismételve figyelmeztessük a bizottságokat, hogy mindezen vizsgálatok, különböző fokozatokban elemi jellemtíek, hogy ezentúl az írásbeli nyelvgyakorlatoknak nem lehet, nem szabad más czéljuknak lenni, mint hogy megmutassak, vájjon helyesen és folyékonyan ír-e a gyermek az ő anyanyelvén, — hogy tehát ki kell ezekből a gyakorlatokból zárni minden olyan fejtegetést, mely csak nyelvtudományi doktori értekezésben volna helyén. Hogy ez általános útmutatások szabatosabb kifejezést nyerjenek, czélszerűnek tartanám, hogy azon utasításokban, melyeket Igazgató úr adni fog a bizottságoknak, kiterjeszkedjék némely részleteire azon újításoknak, melyeket az írásbeli feladat javításában és megítélésében létesíteni kell. És jónak látom, hogy azon enyhébb elbírálásnak, melyet aján. lok, magam is néhány példával meghatározzam mivoltát és indító okait. Három csoportba foglalhatók azok a pontok, a melyekre nézve elnézésre szólítom föl a bizottságokat.