Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Kisebb közlések - Franczia kormányrendelet a helyesirás ügyében 236

238 KISEBB KÖZLÉSEK. 1. Először is le kell mondani a föltétlen szigorúságról azokban az esetekben, mikor a vélemények kétesek vagy megoszlanak, mikor a szó helyesírása vagy még nincs, vagy csak nem régóta van megállapítva, mikor az irodalmi szoká9 ingadozó, mikor a szerzők véleményei eltérők 8 ez ingadozásokat az Akadémia is számba vette. 1878-ig ezt kellett írni: consonnance; ma az Akadémia megengedi, hogy a dissonance analógiájára így írjuk: consonance. 1878-ig ezeket kellett írni: phthisie és rhythme; azóta az Akadémia mellőzi az egyik h-t, még pedig nphtisie szóban a másodikat, a rythme szóban az elsőt. 1878-ig hibának tartották ezt: college és így kellett írni: collége; ma fordítva. Ép így jött excédents az excédants helyébe. Tout-á-fait és sok összetett szó kötő vonás nélkül íródik. Két tekintélyes nyelvi gyűjteményben ezeket olvassuk: les enfans, les momens és senki se akad meg rajluk. Néhány idegen szó többesszáma különböző íróknál különféleképpen képződik, pl. des solos, des solo, des soli. Az Akadémia jónak tartja ezeket: agendas, alineas, de nem tartja jónak ezt: duplicatas. Azonkívül számos szónak helyesírása olyan, hogy csak pedáns ember hiheti, hogy benne csalhatatlan. Maga az Akadémia megengedi, hogy egyaránt lehet írni ezeket: clefésclé, sopha és sofa, des entre-sol és des entresols, dévouement és dévoűment, gaieté és gdité, paiement, payment és paiment. Mindezekben és minden hasonló esetekben, bármicsoda a javítónak magának a nézete, nem kívánhatja, hogy a tanuló jobban megállja helyét, mint maguk a tanítók. 2. A gyermekkel szemben ép ily elnézést kívánok akkor is, ha a logika mellette szól a nyelvszokás ellenére, és a mikor a hiba, meiyet elkövet, mutatja, hogy jobban megtartja az analógia természetes törvényeit, mint maga a nyelv. «Egyik legelső dolog,» — mond egy tanár — «melyre a nyelvészetből megtanítják a gyereket, az a hét on végű szó, mely nem s-et, hanem x-et kap a többesben. De hogy micsoda titkos okból nem hajolnak meg ezek az általános szabály előtt, azt senki kielégítőleg meg nem fejthette. • Hasonlóképen ne vegyük nagyon rossz néven a tanulónak, ha ezeket találná irni: contreindre mint étreindre és restreindre, cantonier mint timonier és cantonal; entrouvrir mint entrelacer; dans Ventretemps mint sur les entrefaits; contrecoup mint contretemps. Vájjon igazságos dolog-e mindmegannyi hibául tudni be a helyesírás ellen való azon vétségeket, melyek éppen a tanulóknak figyelméről tesznek tanúságot ? Nem szélességből, nem tudatlanságból, hanem épen mert gondolkodik, írja a tanuló pl. ezt: dizieme a dizaine után, vagy fordítva a dixieme után ezt: dixaine. Mert gondolkodik, azért hiszi, hogy meg kell tartani a kötővonásokat ezekben: chemin-de-fer, porté manteau, ha kiteszszük az olyanokban, mint: arc-en-ciel, porte-monnaie; ezért tartja helyesnek a charrette, charrier, charroi szók példájára ezt is: charriot, vagy viszont elhagyja a második r-et valamennyiből, mert nem ejtődik ki. A logika nem engedi, hogy egyaránt elfogadja ezeket: imbécile és imbécillité; siffler és persifier. Analógia szerint fog írni assoir-t, bár a seance a-ja előtt ott van az e, mert mindenki déchoir-t ír, holott a megfelelő déchéance-b&u szintén e van. Lehet-e okolni efféle ingadozásokért a gyermeket, mikor a nyelv úgy látszik, maga mond magának ellent, mikor előbb arra tanítják, hogy prétention, contention, attention, obtention-t írjon, azután meg ezt íratják vele: extension t Mit szóljunk, mikor a tanuló déciller-t akar írni a