Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Ismertetések - Simonyi Zsigmond: A Beszterczei Szójegyzék (Finály kiadása) 230

A BESZTERCZEI SZÓJEGYZÉK. 235 szoba idegen szó» (és latinnak nézte), akkor alig lehetett idegen nyelvű, nem is látszik annak ; a magyar szók közt az irás nehézségei daczára félannyi hiba sincs, mint a latin részben. VII. 615. «kezenthew olv. kösöntyű» «,arantheu arany ttí?» : Én kesentő-t, arany tő-t olvasnék, mert az o-t elég buzgón, a ty-t pedig majdnem kifogástalanul jelzi a leiró, végül a tűt mai nap is hallhatni íó'-nek. VIII. 661. «ziuu olv. szij v. sziju» : legyen szivu, a v : j hangváltozás gyakori, a 711. és XII. 986-ban előforduló ziw és 712]: ziu pedig nem teszik lehetetlenné ezt az ejtést, mert szokás volt egy betűt kettő helyett csak egyszer tenni ki, ha kétfélekép kellett is kiejteni. A w mint F. maga mondja, itt is számít a latin részben vu szótagnak. XI. 906. «hasfa olv. hárs» talán még csak hass, és a hárs ebből oly dissimilatióval keletkezett, mint a schatz-ból a sarcz, piazza-ból piarcz. L. még: XV. 1287. 946. trancator: töve megvan az oláhban egy származékban: trancaleu s innen a magyarban is: tránkáló : ügyetlen, hosszú testű. 950. imasudjiw olv. másod fű»: olv. helyett csak azt irtam volna,hogy «értsd»,ejteni másudfiv-nek kell. V. ö. «fivek» sma: füvek. 951. «feketew olv. fekete»: ennek a szónak s NySz. számos alakját ismeri i ü o végzettel, tehát itt is fekető lesz. XII. 998. «yne olv. ünő» : iné, az ü későbbi fejlődés. 1011. «gepiu olv. gyapjú»: nem maradhatna gyepju? [De NyK. X. 82!] XIII. 1087. zeul Fin. úgy látszik sülnek olvassa, de az eu-t e kéziratban mindenütt olvashatjuk ó'-nek, a z-t pedig ezen és az előző lapon egy helyt sem találjuk s helyett, pedig fordul elő s is, tehát nincs mért eltérnünk a többi nyelvemlékek ejtésétől, melyek szol-t mutatnak. L. NySz. Előbb a sz válik s-vé, aztán az o w-re, a l után pedig a n olyan fiatal változás, hogy a NySz-ban nincs is rá példa. 1148. vlto' mü: a latin szóban a í-t szabad olyan c-nek is vennünk, mint 1123—4 : lacerta és locusta szókban, az o pedig annyival kisebb más o-knál, hogy bizvást az us szótag rövidítésének vehetjük, melynek farkát már elmulasztotta a leiró kitenni; a felső rövidítőjel egy r-s szótagot, talán er-t jelent: ulcerus. Hogy van-e ilyen szó és hol, arról nem szólhatok, csak azt mondom, mit a szemem sejt, mert Du Cange nincs rendelkezésemre. Ha ez a szó valami daganatot jelent (tekintettel arra, hogy méh és darázs előzik meg és a skorpió követi, v. ö. XV. 1278—79.) akkor a magyar szó növés-t, kinövést rövidit, ha pedig férget jelentene, akkor tán a nyű lappang benne. Egyébiránt a nyű előfordul a Vffl. 1134. alatt: ny féreg. XV. 1263. pohanca: hobarica (1. fent). A habaricza nem ismeretlen szó, CzF. szerint a. m. «pocsalék, híg sár». De minthogy ez helyünkön, az ételnevek közt, nem talál, hajlandó volna az ember hobarnica-t olvasni, mely (persze ma már habarnyicza alakban) a. m. 4. polypus (CzF.) meerfisch mit vielen füssen (NySz). — 2. «tejes vagy mézes keverékes étel» (Tsz.), «tejjel föleresztett, habart leves» (CzT.). Iratunkban, tekintettel arra, hogy piskóta, béles, (mákos, vagy pedig száraz = bojtos) csík és szelet-kenyér közt áll, a 2. jelentést, azaz kenyérre mire öntött habarcsot kell értenünk. Ilyet kell értenünk a NySz. utolsó idézeben is («Barassónak az kűfala pogácsából rakva. Jer ki Kata, ha kell