Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Halász Ignácz: Az ugor-szamojéd nyelvrokonság kérdése - 14

AZ UGOR-SZAMOJÉD NYELVROKONSÁG KÉRDÉSE. 23 3rilencz ép úgy összetétel útján keletkeztek, mint az ugor csoportban. Szorosabb megegyezést találunk a névmások közt. Az 1. és 2. személynévmás, továbbá a mutató, a kérdő és relativ névmástövek ugyanazok mint az ugorságban. A birtokos személyragozásban és az igeragozásban megvan az -m 1. és a d v. nd 2. személyrag, és ép úgy megvan a tárgyas ragozás, mint az ugor nyelvek közül a magyarban, a vogul-osztjákban és a mordvinban. A módok képzése is meglepő hasonlatosságokat tüntet föl. Az ugor n3

föltételes vagy conjunctivusi képzőnek a szamojédságban -ne, ni, ni, ji; az ugor k„ (gB

)

imperativusi képzőnek pedig szintén gu, ku felel meg. Nyoma van azonkívül az ugor *val- Jenni' létigének, a tagadó ige pedig, mely igen változatos alakokban él a szamojéd csoportban, némely nyelvben megegyezik az ugorságéval. A szóképzés terén a már említett módképzőkön kívül kiemelem még a számkópzések megegyezését. Közös a d és j többes, továbbá a g kettős számi képzés (1. Munkácsi), szintúgy az ugor nd sorszámnévképző, melynek mint már említettem a szamojédben eredetibb md alakjáéi. A denominativ névszóképzők közül megvan az ugor k és j kicsinyítő, del, gedel alakban a fosztó képző, a deverbalisok közül pedig az ugor ma nomen actionis képző. Az igeképzők közül szintén csak egy-kettőt említek föl. így közös a t (d) causativ és valamivé tevést, továbbá az m valamivé válást jelentő képző. Ennyi nyelvténynek megegyezése úgy hiszem elég annak a bebizonyítására, hogy az ugorság a többi urál-altaji nyelvek közül ^a szamojéddal van a legszorosabb, mondhatjuk testvérnyelvi rokonságban. Azért az urál-altajiságot két fő csoportra oszthatjuk: Az egyiket az ugor ós szamojéd nyelvek teszik, melyeket közös névvel uráli ágnak nevezhetünk, a másik csoportot pedig, nem érintve ezeknek egymáshoz való viszonyát, altáji ágra keresztelhetjük. Ez az osztályozás külsőleg megegyezik a Munkácsiéval, a ki az urál-altaji nyelvcsaládot két részre, t. i. az északi altáji és a déli altáji nyelvágra osztja és az előbbihez az ugort és szamojédot, az utóbbihoz pedig a törököt, mongolt és tunguz-mandsut számítja és ezen osztályozásában azon föltevésből indul ki, hogy a tunguz-mandsu a török-mongolnak legköze-