Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Ismertetések - Simonyi Zsigmond: A Beszterczei Szójegyzék (Finály kiadása) 230

A BESZTERCZEI SZÓJEGYZÉK. 231 37. sz. privignus, fial. A kiadó azt mondja: «vájjon nem álfiú, megfordítva fiái alakban?* E szerint mindegy volna magyarul álhaj és hajál, álkulcs és kulcsai, tolvajkulcs és kulcstolvaj, vendégoldal és oldalvendég stb. stb! 125. sz. «hasta zuiha* ; ezt így olvassa: hasta, dsida; pedig a zuiha így igazítandó: zucha, s így olvasandó : szúeza. 127. sz. (dancea zulcha*; F. szerint ez is csak dsida; pedig ez szulcza, az előbbinek teljesebb formája (ószlov. sulica). 224. sz. «canna, zelep, azaz czölöp* F. Cannaaz én latin szótáram szerint ,kaka, nád', tehát nem lehet ,czölöp'. Minthogy «valhim, gát* s más ilyen fogalmak előzik meg, kétségkívül így olvasandó: canalis, zse- * lép vagyis zsilip. 308. sz. «cancerator rakozó, olv. rákozó* — olv. rakazo vagyis rákászó. 590. sz. «canapea, agler* — mint már NyK. XXII. 525. említettem, így olvasandó: aglep—ágylep. Az ott idézett bizonyító adaton kívül találtam még egyet: «ágylep: bettgewand» Staut József: Közönséges Levelező 1834. 538. (egy szójegyzékben, mely új szókat s tájszókat foglal magában). 614. és 618. aranyas és feyer fedél, v. ö. NySz. Fedél. 657. és 658. pedial és pedile fölött bizonyosan összetartozik a két magyar szó keremheg thekerew — körömhegy-tekerő; v. ö. NySz. szártekerítŐ: periscelis, knieband. 686. «barhanus, velcz* — a kéziratban inkább velez-nék olvashatni, a hogy ma is nevezik a barketet (szótárainkban nincs meg). Talán egy evvel az a veletz is, melyet Pestinél találunk; .1. Nyr. 85—6. 726. alu tuiajdonkép a következő plumbumhoz tartozik, de talán nem o7om-nak olvasandó, hanem oín-nak, a mi az ón szó eredetibb formája volna; 1. Budenz : MUgSz. 754. «ascia, zalu= gyalu* F. Nem gyalu, hanem szalu, 1. NyK. XXII. 524. 906. «tilia, has fa, olv. hársfa*. Ez az értelme, de nem kell így olvasni, mert régente /zás-fának is mondták. —• Ép oly kevéssé kell a thiuis-t (919.) íöfis-nek olvasni, mert tivis-nok is mondták. 1017. «coagulum, thar*'—ezt F. nem tudta megfejteni, pedig világos, hogy tarh vagyis taroh, tarhó, 1. NySz. Tarhó. 1275. «muscido, pelezu* és 1276. «muscidus, pelezues*. E két szót F. nem tudta megfejteni. Olv. pelészne és pelésznes = pilisznye, pilisznyes (Mátyusföldön s a Székelységben, 1. Tájsz., v. ö. penészles, penészlédik (Veszprém) vagyis penész és penészes, ószl. plésní, 1. Miki. 1294. «carenadus, hy keiv» — konyhai szerek közt áll ugyan, de azért alig lesz más, mint az a hékŐ, mely CzF. szerint felső malomkövet jelent (de aligha *héj-kő-ből lett, mint CzF. magyarázzák, hanem a m. hiú kő, vagyis üreges, lyukas; a másik hékő-re nézve, mely úgy látszik mennykőt jelent ebben a hegyaljai szólásban: thékő üssön meg!* igaza lehet Kassainak Szókönyve II. 394. lapján, hogy tulajdonkép *hév-kŐ, vagyis tüzes kő). A hékő előkerül a NySz. egy idézetében is, a Kő szólásai közt: «A lisztet is csapon veszik [vagyis liszt helyett bort] s hé kőre felöntvén csákányosan balul függ a kobzok» (Csúzi: Síp 16=gara tr a felöntvén, v. ö. CzF. Hekő.) SIMONYI ZSIGMOND.