Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Halász Ignácz: Az ugor-szamojéd nyelvrokonság kérdése - 14

20 HALÁSZ IGNÁCZ. számos szót át is vettek. így a jurák majibidm ,örülni', mely csakis ezen szamojéd nyelvben van meg, kétségkívül a zűrjén maibir , vidám' szóval van összefüggésben; a szám. noi posztó szintén a zürj. not-nak mása; a szamojéd tuge ,vászon', jerdös ,ing' az oszt. tagat, jernes szók átvétele. A szamojéd-ugor alapnyelv szókincsének összeállítása több fontos tanulsággal jár. Először is kitűnik belőle, hogy több olyan szó, melyet az ugor nyelv szempontjából tőszónak kellett tartanunk, már továbbképzett alak és az eredeti tövet a szamojédség tartotta fönn. A magy. tűz-nék ugor alapszava *togodo-nak hangzik, a neki megfelelő legteljesebb szamojéd alak pedig tui-nak, mely eredetibb *togo-nak változata. A szamojédnek már említett konzerváló hajlama szerint tűid alakot várnánk, mint például a műid szóban, mely az ugor *mogodo, magy. raáj-nak felel meg ós mivel ezt nem találjuk, majdnem biztosan következtethetjük, hogy az ugor-szamojéd ősalak *togo volt. Szintígy a magyar nyíd-n&k ugor alapszava *úomolo, a szamojéd nyelveké pedig *„omo és ebből is az tűnik ki, hogy a -lo járulék már az ugor alapnyelv külön életében fejlődött ki. A magyar térd a csuvasból való átvétel és az eredeti ugor szó a finn polve-, lp. puolva, cser. polvi, mdv. prnl szókban maradt fönn, melyekből ugor *polve-re következtethetünk. A szamojéd nyelvekben azonban pule a térd alapszava és nyoma sincs a -ve járuléknak és így világos, hogy az uráli alapnyelv szava a térdre szintén *pule volt és a -ve-a alak csak az ugor nyelvek külön életében fejlődött. A szamojéddal való összevetés azonban több eddig járatos hibás hangtani következtetést is helyreigazíthat. Hogy csak egyet említsek, Budenz például a magy. fél ,sich fürchten' igebeli hosszú magánhangzót a többi ugor nyelvek rövid magánhangzójával szemben úgy magyarázza, hogy az ugor f élni-jelentésü alapige már továbbképzés egy ugor *pag- tegere igétől. Midőn azonban a szamojédban is pil igét találunk a félés kifejezésére, e combinatio magától elesik s világossá lesz, hogy már az uráli alapnyelvnek volt egy *pile alakú félni igéje és hogy a magyar hosszú é-nek megmagyarázására egészen más okokat kell keresnünk. Szintén a szamojéd nyelv világosít föl bennünket az ugorság némely egyéb olyan hangtani viszonyai felől is, melyek nélküle homílyban maradnának. Ilyen az ugor szókezdő n és ny kérdése, j