Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

A Nyelvtudományi Közlemények a múltban s a jövőben. Folyóiratunknak ez az új kötete új szerkesztő alatt és új programmal indul meg. Helyén lesz tehát, ha ez alkalommal egy pillantást vetünk a Ny. Közleményeknek eddigi történetére, mielőtt ismertetjük a jövőben követendő utunkat. Folyóiratunk voltaképen a Magyar Ny el vószet-ből alakult át, melyet HUNFALVY PÁL szerkesztett és adott ki 1856-tól 1861-ig. Programmjában így okolta meg HUNFALVY ezen első nyelvtudományi folyóiratunk megindítását: «Országunk viszonyai okvetlenül követelik, hogy nyelv- és történelmi tudományunk ezen országnak és az azt lakó népeknek nemcsak jelenét, hanem múltját is lehető teljesen leírja. Ennélfogva nyelvtudományunk köteles nemcsak a magyar nyelvről, hanem az oláhok, a kárpáti és déli szlávok nyelveiről is tudományosan kimerítő munkákat bírni; — a német nyelvnek Magyarországon divatozó szakadékait nem is említjük; ... de nyelvtudományunk köteles az apróbb nemzeti hulladékok, p. o. az örmények, czigányok stb. nyelvét is fölvilágosítani. Ilyen és ekkora nyelvtudományt meg irodalmat követelnek országunk és az azt jelenben lakó népek viszonyai.» A Magyar Nyelvészet eleinte «a hellén-latin nyelvtudományra és irodalomra s a magyar nyelvtudományra)) szorítkozott, «úgy hivón, hogy ezek tudását kell legelőbb öregbíteni nálunk». Később azonban indogermán ós keleti tárgyú értekezéseket is közölt. A szerkesztő köré egész kis nyel vész-gárda csoportosult s tette tartalmassá és becsessé a M. Nyelvészet hat kötetét. Ott találjuk EIBDL SZENDE, MÁTYÁS FLÓRIÁN, FÁBIÁN ISTVÁN, TORKOS SÁNNYELYTUD KÖZLEMÉNYEK. XXIII, 1