Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Halász Ignácz: Az ugor-szamojéd nyelvrokonság kérdése - 14

Az ugor-szamojéd nyelvrokonság kérdése. (Bemutatva az 1893. jan. 2-i akadémiai ülésen.) A nagy urál-altáji nyelvcsalád eddigi ismereteink szerint öt nyelvcsoportra oszlik, t. i. az ugor, a szamojéd, a török-tatár, a mongol és a tunguz-mandsu csoportra. Valószínűleg több még át nem kutatott nyelv is hozzácsatlakozik e nyelvcsaládhoz, hozzácsatlakozik azon értelemben, a mint ma szoktuk e rokonságot meghatározni, mely nem annyira a belső, t. i. a szókincs és nyelvtani alakok egyezését veszi figyelembe, hanem egyelőre meglepő külső hasonlatosságok álapján süti rajok a rokonság bélyegét. E külső hasonlatosságokat többen foglalták össze, nálunk legújabban Simonyi is a Magyar nyelv ez. művében és mondhatjuk, a külső hasonlóságok ismereténél többet jóformán alig-alig tudunk róluk. Most, hogy Budenz korszakalkotó munkássága folytán legalább az ugor nyelveknek egymáshoz való viszonya tisztázva van ésközös szókincsük, alaktani egyezésük nagyjában meg van állapítva, hozzá foghatunk a nyelvészet terén ránk váró egy másik fontos feladat megoldásához is, t. i. ahhoz, hogy világosan, egész terjedelmében földerítsük, milyen viszonyban van az ugor alapnyelv a többi urál-altájisággal. Meg kell állapítanunk, vájjon több-e ez külsőségnél vagy pedig lényeges belső egyezésekre is kiterjeszkedik-e. Igaz, hogy e feladat megoldása nem a legkönnyebb dolog. Előbb szükséges volna, hogy a többi urál-altáji nyelvek is hasonló elbánásban részesüljenek, mint az ugor nyelvek. De tudjuk, hogy ezekből kevés anyag van rendelkezésünkre és a mi van, az sincs tudományosan földolgozva. Az ugorsággal rokonnak tartott csoportok közül legismertebb a török-tatár ág, de Eadloff hangtani tanulmányát és Vámbéry török-tatár etymologiai szótárát nem