Nyelvtudományi Közlemények 22. kötet (1890)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások szóragozása (mutatványokkal) - II. Közép-lozvai nyelvjárás 1

KÖZÉPLOZVAI VOGUL NYELVJÁRÁS. 5 kivoali) \jasi egy pár hótalp (sing. ja sä) || töp ágas karó (éjsz. vog. -sap): dual. nom. säppi \ khum férfi: khummi \ sir rúd: sirri. A νi s ζ onossági duális képzőjének alakja: -ins, -ins, pl. ogr anyai részről való rokon: oqrins ketten rokonok egymáshoz | min úüpiús -ösmen mi nászrokonok vagyunk (мы сватовья съ нимъ) | U kwalté Jäni jekwä puwins öliji ebben a házban egy öreg asszony és a fia lakik (старуха съ сыномъ). A plurális -í hozzájárultával e képző a viszonossági pluralist (több személynek, vagy dolognak •egymáshoz való tartozását) jelöli, pl. tan jai-puwiúét ők atyafiak, man sqkha oqriúst mi mindnyájan anyai rokonok vagyunk. % Accusativus. — A középlozvai, valamint általában a -déli vogul nyelvjárások különbözően jelzik a tárgyi viszonyt, ha a tárgy határozott, azaz valamely már ismert, bizonyos dolog, Tagy ha határozatlan. Az előbbinek ragja a középlozvaiban : •mé, -m (mely az 1. és 2. személyü birtokosragok előtt esetleg el is maradhat), az utóbbi a nominativus alakjával fejeződik ki. Pól•dák : и j voltet-kel, ρ änkätä m, kät täpäm kivän-qnkhivsiän ha medvét (a vogulban tárgyrag nélkül!) ölnek a fejét és kezeit (tárgyraggal!) levetkőztetik (Ethnographiai jegyz.) \uj ütä-poqltän a-ra-kh, úoid uttau; memné parlilau: «qrq,khkicé äjin, noul tqjin/» — ^?nitentet,pänk khwqsset a medve elé pálinka, hús helyeztetik; a néptől megvendégeltetik : «pálinkát igyál, húst egyél!» — szólnak, fejet hajtanak (u. о ) | ujmé khqt khqtél jekwiän, a medvét hat napig tánczolják (u. o.) | kat'imé kivän-tqrtäln! ereszd ki a macskát | •eumé jel-püntilém beteszem az ajtót | ti jiwте táraséi mortilém ezt a fát araszszal mérem || tau am koqtém puumtit ő az én kezemet fogja | tujä woqnit suorp alsém-kel, ié-urél nukh-töslilém: úel'voqrem. •tara met kit säp tustem, säppi-tärm ή él'- sir рипёт, nehsir-tärm pal-silUm noul' täyem; ton jel-poqlt toqt paltem; toqt-rlné nout -kwän-tösi, tül ή о и l'ä m ju-khuntiäm: ha tavaszszal jávort öltem az •erdőben, ilyen módon szárítom meg (a húsát): szárító bakot készítek. Szabad helyen két ágas karót állítok föl, a két ágas karóra keresztrudat teszek, a keresztrúdra fölszeletezett húst akasztok. Az a,lá tüzet rakok; a tűz hevétől a hús kiszárad, azután húsdarabjaim haza czipelem a hátamon (Ethnogr. jegyz.). 3. Localivus. — Ragja -te, -t ép oly alkalmazású, mint az éjszaki vogulban. Különös használatára példa: khöjtépuusté üstöknél fogva ragadta meg.