Nyelvtudományi Közlemények 22. kötet (1890)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások szóragozása (mutatványokkal) - II. Közép-lozvai nyelvjárás 1

2 A VOGUL NYELVJÁRÁSOK. megelőző hosszú magánhang?ót (v. ö. éjsz. lei, rei s töbeli Uy-, réy- megfelelőiket) s analógia útján átvivődik a teljes tőbe is, így: lat. llné, riné; birtokosragokkal: llyém, Ilyén, liyá, liyán (és Hm, l%», liya), szintígy: riyém, riyén, riyá, riyau. 2. Az éjszaki vogul ly, ry, ny másssalhangzó-csoportokon végződő tők (mint kwály-, éry-, jány-: nom. kivált kötél, erV ének, janV nagy) középlozvai alakjaiban a y részben i-vé olvad, részben a megelőző mássalhangzóhoz assimilálódik s e meliett a töbeli hosszú magánhangzó, vagy diphthongus megrövidül. Az előbbi alak alkalmazása az éjszaki vogul csonkább tőével, az utóbbié a teljes tőével egyezik. Példák: kivoqli kötél: loc. kivoqlit, lat. kwoqlin ; de instrum. hivallél, plur. nom. kwallét, birtokosragokkal: kivallém, kwallén, kivallá \ tqli vonó háló (éjsz. vog. tqli\ tő : tqly-) : plur. nom. tqllét, birtokosragokkal: tqllém, tqllén, tqllá \ jeri ének: plur. nom. jerrét, birtokosragokkal: jerrém, jerrén, jerrá \jdni játék (éjsz. vog, joni tő: jony-) : instrum. jönnél; janném, jánnén, jánná | ivoqni erdő : loc. tvoqnit, plur. nom. ivannét:; wanném, wannén, wanna. 3. A középlozvai lel láb, met máj, tőt ruhaujj, peí arcz, pofa szóknak magánhangzóval csatlakozó végzetek előtt teljesebb lail, mait, tait, pait töveik vannak, melyek az eredetibb éjsz. vog. la'il, majt, tájt, pajt alakok maradványai, pl. acc. leimé, metmé, loc. petté, tetté; de birtokosragokkal: lailém, maitén, paita (de v. ö. ezek ellenében az éjsz. vog. má'il mell, mair tuskó, ta'U teli, najt varázsló szók középlozvai mail, mair, tail, najt változatlan tövű megfelelőit). Ugyanígy van a középlozvai peél falu (éjsz. vog. paul) mellett: pqilin falusi, pqilém falvam stb. (de v. ö. éjsz. vog. tqul szárny, melynek középlozvai alakja szintén tqul). — Efféle tőgyengülés mutatkozik a nel orr, jel hely (éjsz. vog. nol, jolj szókban is, melyeknek nalém, nalén, nála; jalém, jalén, jalá ragozott alakjaik vannak (de v. ö. éjsz. vog. kwol ház, yol reggel = középlozv. kwdl, khwql). E melktt: kat kéz (kat-poql fél kéz, kat-pát' tenyér) a teljes tő koqt alakú (v. ö. éjsz. vog. kát), pl. instrum. koqtél, birtokosragokkal: koqtém, koqtén, koqtá (de éjsz. vog. át haj, sát, hét, vat harmincz ±= középlozv. et, soqt, veát). 4. A tővégi ÍV, ha csak mássalhangzó nem előzi meg (mint pl. az oqkw nagynéne, oqnkhw anya, lékív férjem bátya, ráyw eső szókban) az egyes nominativusban s magánhangzó nélkül kapcsolt végzetek előtt vocalis (u) alakot ölt s mint ilyen esetleg a tőnek