Nyelvtudományi Közlemények 22. kötet (1890)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások szóragozása (mutatványokkal) - II. Közép-lozvai nyelvjárás 1

KÖZÉPLOZVAI VOGUL NYELVJÁKÁS. 3 •*/, 11 magánhangzójával pótló nyújtással egybe olvad, pl. squ bőr: lat. squné, ace. squmé ; de birtokosragokkal: sqwéni,sqwén, sqwá, sqwqu, sqnan \ káu malomkő : dual. nom kciwi [| lü ló: acc. lümé; birtokos ragokkal: lüni, lün, luá; de luivou; dual. nom. luivi | pü fiú: püm, pun, pua (és puföi) ; de jái-piiwins (és -pufim) atyafiak. Változatlanul marad meg a tővégi w újiw fa szóban: acc. jhvmé, lat. jiwné ; birt. jiivém, jiwén, jiwtd. — Ha mássalhangzó előzi meg a w-t, ez az é kötőhangzóval u-vi olvad; ellenben megtartja, ép úgy mint a tővégi j, eredeti alakját az a, a magánhangzós végzetek előtt, így a fenti példák birtokosragokkal való alakjai: oqkum, oqkun, oqkiva, oqhuqu; lakúm, lékun, lekwii. Szintígy ragoztatik jekiva asszony: jekum, jékun, jekwat. 5. A tőgyengülésnek gyakori alakja a nasalisnak elenyészte a reá következő mássalhangzó előtt, midőn egyszersmind a teljes tő hosszú magánhangzója megrövidül, pl. khup hab (éjsz. vog. yump) : plur. nom. khumpét; de loc. khupté \ ket sapka (éjsz. vog. kent): acc. ketmé; de birtokosragokkal: kantém, kentén, kéntá \ khut háti batyu (éjsz. vog. yünt) : khüntém, khüntá \ja-sut folyótorkolat (éjsz. vog. sünt): birt. 3. sz. sünta \ kwcis köröm (éjsz. vog. kwons): birt. 1. sz. kwánsém \ khus-iviít' húgy; v. ö. khunúem hugyozom. Az nk, nkh, mássalhangzó-csoportból ily gyöngülés esetén y lesz, pl. l'oy út (éjsz. vog. Iqny): birt. 1. sz. lönkhém \ seyw köd (éjsz. vog. sényw); v. ö. sankwén ködös | l'iy szeg (éjsz. vog. tank) : nom. plur. linkét | láy beszéd (éjsz. vog. lány) : nom. plur. l'ciiíkhét. Szemben ezekkel elég gyakori eset a közóplozvai vogulban az is, hogy analóg hangtani helyzetben nem esik ki a nasalis, pl. oqrnp eb, tomp állatorr, tump sziget, tűnt réczefaj, tüns földi giliszta, khüús bélgiliszta, tcinkw gyújtó moszat, oqnkhw anya stb. Hogy elvétve az éjszaki vogulban is fölmerül az itt tárgyalt tőgyengülés, volt alkalmunk föntebb kimutatni (1. 1. §. c). 6. Mint az éjszaki vogulban úgy itt is gyakori, hogy a többtagú szók utolsó tagjának a, á hangzója a nominativusban s a kötőhangzó nélkül csatlakozó végzetek előtt é-vé gyöngül, pl. tqrés arasz: instrum. tqrasél, ostér ostor: instrum. ostarél, napék papiros : nom. plur. napákét. E mellett ansuy meglett férfi, öreg (mely •e helyett való: ansukw, t. i. diminutiv képzése az éjsz. vog., ürís öreg szónak) a plur. nom. ansdkwét, a birt. 3. sz. ansékwdt. Ép igy 1*