Nyelvtudományi Közlemények 21. kötet (1887)

Ismertetések és birálatok - Munkácsi B.: Weske Mihály: A cseremisz nyelv dialektusairól (oroszul). 477

478 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. nyei eddigelé két munkában láttak napvilágot: az egyik Szmirnovnak ((Cseremiszek. Történeti és ethnographiai vázlat*)1

) czírnű műve, mely

az ő saját megfigyelésein kivűl kritikai gonddal összeállítja a cseremiszek múltjára és népéletére vonatkozó (jó részben csak nehezen hozzáférhető folyóiratokban elszórt) irodalmi anyagot is ; — a másik a czímben jelzett értekezés, mely a cseremisz nyelvjárások földrajzi meghatározását s hangtani sajátságaik vázlatos jellemzését tűzi ki czélúl. A cseremiszeket eddigelé nyel v s ethnographiai sajátságok tekintetében hegyié kre (ropiine) és erdeiekre (JLVTOBHC) szokták osztani, úgy képzelve, hogy a Volga folyó képez közöttük természetes határt, a melynek t. L jobb pártbeli hegyes vidékén lakik az egyik fajta nép s bal pártbeli erdős vidékén a másik. Weske utazásaiban azon meggyőződésre jutott, hogy e felosztás alapjában helytelen; a mennyiben a hegyi cseremiszek nyelvjárása messze kiterjeszkedik a Volga erdős oldalára is a kozmodemjanszki, makarjevi és jamnszki kerületekben. Szerinte megfelelőbb az igazságnak, ha keleti és nyugati cseremisz nyelvjárásokról beszélünk, melynek határait s alsóbb fokú tájszólás-csoportjait ő egész tüzetességgel állapítja meg. — A cseremisz magánhangzó-rendszerben ő néhány oly hangot fedez fel, melyeket az eddigi források nem jelölnek meg különösen; ilyenek jelesen: 1. az észt e hang, melyet úgy határoz meg, bogy csaknem olyan mint az orosz H, csakhogy articulatiója nem oly hátraeső. Azonosnak találja e hangot a votják e-vel (pl. ezekben : votj. ner ág, 0,9 ajtó, evei nincs) s a mi különös a csuvas fordítások a -jávai is, mely utóbbinak pedig az én észlelésem szerint nem a votjákfóle e, hanem é felel meg (1. NyKözl. XXI, 4)2); — X)

M..H. ÜMUpíIOBT). x

IepCMHCH. HcT0pHK0-3TH0rpad'HiieCKÍM oiiepKT,. Ka3aiit. 1889. — 255 oct. 11. a)

E pontban aligha lesz helyes Weske megfigyelése. A votják e magas hang, melynek akustikai benyomása az ö es e között áll s azért az oroszok rendesen 9-t írnak helyében (pl. s, RSjm, T3,H;H == je jég, ded'í szán, ted'i fehér) s Gavrilov ö-t. A csuvas á mély hang s egyéb források H-t írnak helyette, így pl. áöáp csődör Zolotn\iczkinél: Hünp, az én átírásomban éjér; BáxáTÍdő Zol.-nél BHTHT, nálam véyét. Azé az l-nak megfelelő nyíltabb hangzó, mely úgy viszonylik az e-hez, mint I az i-hez ; úgy látszik a cseremisz és észt e a mi átírásunk szerint voltaképpen é.