Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Kisebb közlések - Dr. Munkácsi Bernát: Újabb adalékok a magyar nyelv török elemeihez. 467

474 KISEBB KÖZLÉSEK. hölgy, zerge, czakó, harang) kimutatta, hogy legpontosabban egyező másaik csakis a keleti altáji nyelvcsoportokban, a mongolban és mandsuban találhatók meg. Ezekhez sorozandónak vélem én a magy. hagyma szót is, mely a mong. songina alakhoz — a szókezdő s-h és szóközépi ng-gy hangváltozás tekintetében — úgy viszonylik mint a magy. hölgy «hermelin» a mong. solongo «iltis», illetőleg a magy. hiúz a mong. silegüsün (csuv. süHawés) szóhoz. Ismeretes, hogy a csag. sojgan, oszm. sogan alakokat már Vámbéry is egyeztette a magy. hagymá-v&X (NyK. VIII.); de a végzeteknek nagy hangbeli eltérése miatt ilyen alakhoz (t. i. mint közvetetlen török forrásból eredt kölcsönvétel) nem fogadható el ez a származtatás (v. ö. a magy. buzogány, boszorkány, sárkány, cziczkány szókat, melyeknek török megfelelői a sojgan szóval hasonló végzetűek). Az «alaki» nehézséget megjegyzi Budenz is bírálati észrevételeiben, ki ezenkivtil utal a «Magyar és finn-ugor Szóegyezések» 90. czikkére, mely a hagymá-i a vogL. kuosm «vadhagyma» és votj. kumiz «foghagyma» szókkal veti egybe. A votj. kumiz eredetiségét azonban kétessé teszik a török kimizdik sauerampfer, bask. komuzluk ein saueres gras, art kohl (1. Votják nyelvt. 391. czikk) s azt hiszem a vogL. kuosm, kqsm zwiebel, waldknoblauch (allium ursinum) is a mord. kusma, kesma «torma» szóval együtt csak a €suvas kusman, zürjén-votj. kusman, cser. usman, usmen, mord. ksuman «retek» szó kopott mása (v. ö. yogK. oyer-som világ vége Mát. Ev. 13, 40 = arab áyér-zemán a végső idő). Jegyezzük meg, hogy ez a kusman szó a votjákban mindenféle vastag és húsos gyökerű növény elnevezésében szerepel (pl. kurét kusman torma, galanka-k. kalarábé, gord-k. czékla, jumal-k. metélő káposzta, cuz'k. murokrépa, pinal-k. hónapos retek) s hogy ennélfogva igen könnyen állhatott be a «hagymá»-ra való jelentésfordulat a vogulban. iplik «czérnával való kivarrása a magyar csizmasaroknak» «külső vastag varrás a csizmasarkán»> (tiszamelléki szó). Tjsz. — oszm. iplik faden, faden eines gewebes; zwirn, schnur Zenk. ; azerb. iplik sodrott czérna, mmta HpyqeHaa) Budag. I, 176. Származéka az oszm. azerb. ip, ib, csag. kaz.yiö, kirg. gep fonál, czérna szónak. • Dr. MUNKÁCSI BERNÁT.