Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Kisebb közlések - Dr. Munkácsi Bernát: Újabb adalékok a magyar nyelv török elemeihez. 467

KISEBB KÖZLÉSEK. 471 tüldär (чахолъ на вючномъ съдлв). Budag. I, 499. ||kaz. tat. céltar csipke, rojt. Bál., бахрома, узоръ Budag. I, 485. | csuv. céndcir, cindér id. (кружево, узоръ) Zol. | votják citter himzésmű a törülközőkön, kendőkön, ingelőkön stb.; csipke, rojt. A güldár alak meg van a perzsában is (Zenk.) s úgy látszik az arab Jja* §üll pferdedecke, decke, schleier (oszm. gul, cul pferdedecke von grobem wollenzeug; lappén, schlechtes kleid) és perzsa dar «tenens, habens» összetétele. A vegyeshangú perzsa alak megérteti, hogy miért lett a törökség egy részében magashangú, a másodikában mélyhangú szó belőle. Alakilag a magy. csóltár mindenesetre az oszm. cultár-hoz áll legközelebb, de mivel jelentésében a tatár «czafrang, sallang »-féle fejlődmény is megtalálható: nem tekinthetjük egészen bizonyosnak, hogy közvetetlenűl az oszmanli volna a kölcsönadó nyelv. csótán, csótány schwabe, schabe, schollbeisser. — tat. céwél-can, céwalcan giliszta, csuv. sebéig an, csag. gülgän, ciilßän (,JLSÜ*Ä>. у—/£• Budag. I, 446.) egy vörös féreg (красный червь). Egész közönséges eset a régi török-magyar természetrajzi műszók között, hogy egymáshoz közel álló, vagy némiképen hasonló fajokat jelölnek az alakilag egybevágó adatok, pl. magy. hangyái, hangya: csuv. yéndéla, yjngla, tat. kandala poloska | pőcsik, pöcsök eleven csípős légy: tör. bößek reptil, insect, wurm, Schnecke, käfer | toportyán-féreg farkas: kel. tör. tarbagan murmeltier | cziczkány: tat. téckan egér | gozü: tat. Mise p atkány || gyökönke b a 1 d r i a n, augenwurzel: oszm. diken dorn, distel, tat. tigänäk kl et te | hanga-fű sin ар is arvensis: csag. kamgab distel | borzag, bozza, bodza: kel. tör. borsuk tiszafa | torma k r e n, meerrettig: kaz. tat. torma retek. V.o. erre nézve votj. kec és lud-kec nyúl: tör. keci kecske; továbbá Szarvas G. tárgyalását a pulyka szóról (Nyr. XVI.). Alakilag pontos a megfelelés a magy. csótán (e h. *csóltán, mint csóltár és csótár) és tat. céwélcan (per assimilationem e h. céwéltan) közt; az első szótag hosszú magánhangzója olyan eredetű mint a tyúk szóé (v. ö. tör. tauk, tawnk, csag. tagúk). Megjegyzendő, hog;y szóközépi b-nek teljes eltűnésére is van egy analog adatunk a magy. kan, vadkan szóban, melynek megfelelői tör. kában, mong. yaban (1. Budenz : NyK. XX, 151.).