Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: az ugor nyelvek szóképzése. II. Névszóképzés - 401

44. §. DIM. KÉPZÉS ALKALM.: 3. NOM. POSSESSIVÜM. 437 Az <i-féle mellett megkülömböztetve használt nom. possessivum-alak <é, mely t. i. főnévi jellemmel bír, s nem állhat jelzőül más főnév előtt: pl. királyé des königs eigen, Pálé Pauls eigen. Jelentésre nézve is van külömbség a két alak közt: ez a ház királyi dieses haus ist «königlich» (vagy «ein solches, wie es überhaupt einem könig zu gehören pflegt, für einen k. passt» — vagy «eins von den übrigen háusern und vom anderweitigen besitz des königs»); ez a ház a királyé «dieses haus ist tatsáchlicher besitz des königs» (a nélkül hogy egyéb birtokára is volna rámutatás) vagy flist des königs haus (und nicht das eines andern)». Hogy miben áll az <é alaknak sajátsága, földerítheti a személynévmásoktól való hasonló használatú possessivum-alak -..enyém, tiéd, övé «mein eigen, dein eigen, sein eigen»; vagy ha a birtok előzőleg megnevezve és tudva van: «der meinige, der deinige, der seinigew. A 3. személynek possessivuma övé tudvalevőleg övéje helyett áll (meg is van még: öveje) s csak a -je régibben megvoltának köszöni a szóvégi é megmaradását (v. ö. verné e h. vernéje); a 3. személy köréhez tartozik pedig az 1.2. névmásokon kivűl minden (más névmással vagy egyéb főnévvel kifejezett) birtokos. Ebből világos, hogy a királyé alak tökéletes mása az övá-nek, azaz hogy szintén királyé-ja helyett való, 3. birtokosraggal, a mire egyébiránt mindkettőnek egyező többesítése is utal (övéi die seinigen, királyéi die des königs). A 3. személyrag, úgy mint külömben is, itt a birtoklás tényleges voltát emeli ki (kerti fű esetleg kerten kivűl is lehet, s kert füve lehet az, mely nem is igazán kerti). A mi meg az alakot illeti, látni való, hogy övé-je, kii-ályé-ja-b&n már a személyrag előtt megvan a nomen possessivum <á, csak úgy mint az enyé-m, tié-dben, ez az <é alak tehát ugyanaz mint az <i, mely eredetibb <.ia, ie, illetőleg <oja, <?;e-ből záró rag nélkül jobban rövidült, mintsem a sokáig védett helyzetben volt <e [-ja, -je]. Megjegyzendő hogy <i helyett -é maradt meg a, félé (nom. -féle) = feliében is, meg a többesalakú <á/.-ben, pl. Pálék «die Paulischen», (Pauls leute, familie). — A mi végre azt illeti, hogy az <é possessivumképzést akár birt. személyragos szók is elfogadják (atyámé, magamé, fiadé, atyánké stb.), számbaveendő, hogy a csupa <i képzésnek is hasonló szabadabb alkalmazása tapasztalható, bár nem fejlődött is oly rendes használatúvá: városonki unserer stadt ge-Taörig, aus unserer stadt stammend (Sajószentpéteriek végzése: