Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

TÖRÖK NYELVÚJÍTÁS, 5. 7 ó t a, elmúlt, mögött: N. 494. seit, vergangen, rückwärtig, hinterer» ; előbb а 507 (N. 468) lapon: öte «óta, tói, azután : seit, jenseits, nachher«; — az öte-nek «óta, seit» jelentése nem igazolható, valamint nem is illik az öte-nek «túlsó, azontúl való (jenseitig, weiterhinseiend)» alapjelentéséhez, amint tényleg ki is fejezi az «óta (seit)»-et az öte-nek ellentétese béri (v. ö. öte-beri «hin und her»); pl. ol vakittan béri seit der zeit (съ тъхъ поръ Budg.); — V. úr fölhozta még Bud.-ból a kirg. ötej-t így: «után, elmúlt, óta (nach, vergangen, seit)», ezen példával: bis kün ötej «öt nap múlva»; pedig Budg. csak így: ötej «сряду = nacheinander, hintereinander» (bis kün ötej 5 дней сряду, «5 tage nacheinander, 5 t. hindurch», vagyis: «öt napig egyfolytában»). 555. űz- (verfolgen): t. t. iz-, ize- «nyomozni: N. 495 izenachspüren»; — Budag. I, 192. csag. iz, ize- отправлять, посылать, проводить «wegschicken, senden, geleiten» (az iz «nyom» szónak «nyomozni» származéka: izle-, alt. iste-). 558. vét-: t. t. ötün- «vétkezni, hibát elkövetni: N. 497. sündigen, einen fehler begehen»; — Stud. ötün- bitten, abbitte tun ; ötün vergehen, abbitte, gesuch; — Budg. ütün- просить, упрашивать, умолять (bitten, flehen), ütunß npomeme, просьба (bitte); ütün заступничество, испрошете (Vertretung, fürbitte, erbitten); Bál. kaz. Uten- (c. dat.) bitten, flehen. 567. kör (kreis): ujg. küren «kör, tábor: N. 505. ring, lager»; — KBil. ujg. kürel (nem küren) Versammlung, häufe, menge; Budg. II, 124. küren толпа, племя, отрядъ, корпусъ, полкъ «menge, volk, heeresabteilung». 586. arány, irány; t. t. oran »mérték, arány, irány: N. 522 maass, proportion, richtung» ; — oszm. oran mesure, proportion, maniere, facon Z., Budg. I, 120. 589. az, ez: csag. os-bu,kirg.os és os-bu «az: N. 524.jener» ; meg: csag. is-bu, kirg. is-bu «ez : dieser» ; — eddig csak azt tudtuk, hogy is (us, os) általában csak nyomatékosító előszócska a mutató névmások előtt, a melyeknek távolra vagy közelre mutatása általa nem változik; olyan szócska tehát, a milyen a lat. ecee (a melyből az olasz qu-esto, qu-ello kezdőhangja származik); meg azt tudtuk, hogy bu csakis «ez, dieser», ellentétben az ol (on, an) «az, jener»-vei. Hiszen maga V. úr is így tanította: Stud. os-bu = oszm. is-bu «dieser, celui-ci» meg osel (e h. os-al, os-ol) és elül kopva