Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

6 BUDENZ JÓZSEF : FELELET, II. 358 (N. 338) lapon meg így közli V. úr, szintén m. ró- mellett, a, tör. ur- ige jelentését: «vágni, ásni: hauen, graben». 548. szúr-: t. t. sür- «szúrni, beledugni: N. 491.. stechen, hinéinstechen». — Mint «t. t.» -félét ezt az igét legalább egynéhány török nyelvben kellene megtalálnunk, de sehol sincs nyoma egy sür- «szúrni»igének; e helyett több másfélét jelent egy tényleg létező sür- ige: oszm. «ziehen, schleppen, schleifen; den pflug ziehen, ackern; treiben (vieh: sürü zug, herde); reiben; bestreichenw; Budg. I, 643. maTb, . . THHVTB, . . Tepe/rb, naxaTb; Bál. kaz. sör- treiben, sört- schmieren, reiben, wischen; — v. ö. EtWb. 148 1. sür- reiben, treiben; stb. 548. szúr-: kirg. súr-, sór- [félig magyarosan írva = sür-, sör-} ((beledugni: N. 491. hineinstecken» ; — ellenkezőleg: alt.suur-BbiTHHyTb, Bbi^epHyTb (caÖJiio) = herausziehen, herausreissen (pl. den sábel); Budag. I, 647. csag. sugur-, saur- id. (BbmyTb, BbwpHyTb, pl. H3i> HOiKeBVb MeTii>)

; kirg. tob. suur-BH^epruBaTb [siewfc]; maga V. úr is így tudta: Stud. sogur«herausziehen, ausreissen (schwert aus der scheide)», meg EtWb. 148. csag. sogur- «herausnehmen, ausziehen» (pl. fogat, kardot); — kapcsolatul a két, épenséggel ellentétes igejelentés közt csak az lebeghetett V. úr előtt, hogy mind a kettőnek ugyanazon tárgya lehet, pl. «kard»; mint nyelvújító tudja is ő, hogyan keletkezett a «szúrni«-féle tör. sür- ige: t. ez «causativum (!) sok-ból [«stechen, hauen, hineinschlagen»]: tehát sogur, sour-, sür-». 550. tom-, töm- (stopfen): t. t. tim «szilárd, vastag: N. 493. fest, dicht»; előbb, a 299 (N. 280) lapon így: tör. tim, tam »szilárd épület, kőház: festés gebáude, steinhaus». — EtWb. 179 (a 166. lapon) Vámb. így: csag. tim, tam steinhaus, gemáuer; alt. tim fest, unbewegt, d i c h t, still; — Stud. tam gebáude, mauer; tim wölbung, gewölbtes gebáude; Altgr.-ban pedig tim csak így: THXO, He meBejiacb — still, ruhig, sich nicht rührend. 552. úr (dominus): turkm. uraz «isten, oltalmazó: N. 494. gott, beschützer»; — Stud. örez, oraz gute auspicien, glück; Budg. I, 120. csag. kaz. uraz cnacTbe, cy^böa: glück, schicksal; e mellett az Uraz-berdi tulajdonnévből korántsem következik az uraz-nskk «isten, gott» jelentése: mert nem csak «Deodatus», hanem bizony «Fortunatus» értelmű szó is szolgálhat személynévül. 553. utó (postremus, ultimus), után (post): csag. öte «túl,