Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Munkacsi Bernát: Votják nyelvmutatványok I. Idegen elemek a votják nyelvben - 35

66 MUNKÁCSI BERNÁT. kőzzék, mondván (Jeroboam) stb. Nacs. $'J

2.

'— t. kus-,- csag. kos- hinzufügen, zugeben, dazulegen, anschliessen, begleiten Stud.; kir. kos- id. Budag. II, 83; oszru. kos- id. Zenk.; kojb. kos-, kos hinzufügen; alt. kos- hinzufügen, zugeben, vereinigen (npnőa-BHTb, upHcoe^HHTB); csuv. yos- id. '-*- L. husii-. 44. kusil- sich gesellen, sich verbinden. — t. kusíl- egyesülni, társulni; csag. kosul- sich anschliessen, begleiten, mitgehen Stud.; azerb. kosul- zusammengehen (bxaTb BMBCTB) Budag- 11,84; oszm. kosul- beigegeben werden, begleiten, mitgehen etc. Zenk.; alt. kőül-: su kogildi das wasser nahm zu (iipH6bi.ua); kojb. közel- zunehmen. 45. kiin-, kon-, kun- erlauben, nachgeben, eingehen. — t. kiiitbeleegyezni, elhatározni magát, hozzászokni, idomulni; csag. khnzufrieden sein, gehorchen, übereinstimmen Stud.; tobolszki tatár kön-: köndür- heimlich béreden, anreizen (no;i;roBopHTb) Budag. II, 188; alt. kiin-: kününö gehorsam, folgsam, demütig (nocJiyniHO, CMnpeHHo) u. o.; jak. kön- gerade werden, redlich werden; csuv. kone ruhig, still (cMiipHbiü), v. ö. jak. könö gerade, redlich. 46. osal- ahnlich sein. — t. osa- hasonlítani, tetszeni, oys iid.; csag. oysa-, azerb. oysa-, oksa-, kirg. oksa-, osa-, alt. oska- id. Budag. I, 118; v. ö. alt. oskos ahnlich, gleich; kojb.-kar. oskas, oksas als wenn, ujg. oksak, uksak ebenbild, ahnlich, entsprechend Kud. 200; kel. tör. oysas gleich, ahnlich Zenk. 47. osat- vergleichen. '-—• t. osat-, oysat- hasonlítani, elképzelni; kel. tör. oysat- ahnlich machen, vergleichen; ahnlich, passend finden; biliigen, vorschlagen Zenk. — L. osal-. 48. oral- verweis gebén, schelten; orask- sich zanken, schimpfen, schelten, fluchen. — Ez utóbbi szóval szorosan egyezik t. ' oros- szemrehányást tenni, pirongatni, mely pedig nem választható el a köztörök urus-, vurus- (csag. urus-, kirg. urus-, csuv. vurs-) ,kámpfen, sich schlagen, sich zanken' szótól. Ezen alapon a v. oralalapszava t. or- verni, kosolni (oszm. var-, azerb. vur-, csag. urschlagen, hauen, klopfen, stossen), melynek bár bizonyos használatban ilyen értelme is lehet: ,mit worten schlagen'. V. ö. erre nézve, hogy az oszmanliban is mondják bed söz vurmak schlechte reden führen, schimpfen, lastern Zenk. Különös az oral-ban csupán az < al végzet, mely rendesen csak az -a tő vég-hangú török igéken tapasztalható (pl. ahdiral-, oldal-, jarai-, kargal-, sinal- stb.);