Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321

410 ÁSBÓTH OSZKÁR. seggel lehetetlen egy régibb hangfejlődés utolsó kifolyását ilyen aránylag késő időben keresni, nehéz dolog; de hogy ez a változás más átvett szóban nem ismétlődött, hogy g külömben megmaradt #-nek, az egyelőre arra kényszerít, hogy az érdekes ötletet éppen csak ötletnek tekintsük. Pedig mintha a véletlen tréfát akart volna velünk űzni; az az alak, a meddig könnyen eljutottunk, a könyig alak látszólag a XVI. században is élt még, Ozoraj-nál (Chriztus 432) t. i. ezt olvassuk : «ug vagon meg iruan ah zoltar kSnigben.t De ez annyira ellenkezik összes traditiónkkal és első sorban Ozorayval magával, ki más helyeken ép úgy írja a szót, mint kortársai, hogy ebben az adatban megbíznunk tudományos könnyelműség volna, így vélekedik róla Simonyi Zsigmond is, a ki nekem több ízben szívesen szolgált ide vágó adatokkal. Másrészt Budenz József régi összeállítását a magyar-ugor szótárába föl nem vette. Elvégre is csak azt mondhatjuk, hogy a könyv szó eredetéről bizonyosat még nem tudunk. De ha nem jött is a könyv szó ezen az úton hozzánk, könyv maga csak jött ez alkalommal az országba: ószlovén könyv, a melyet magyarra fordítottak? Az említett kifejezések talán éppen ilyen fordítás következtében rögzöttek meg nyelvünkben? A képmutató szó nem mutat-e arra, hogy ha más evangéliomot nem, hát legalább Máté evangéliumát, a melyben ez a szó 6-szor találkozik, ószlovén nyelvből fordították ? De ki merne ilyen kérdésekre határozott választ adni; sokan talán már azt is merészségnek tartják, hogy ilyen kérdéseket csak föl is vetek. De valamikép mégis csak el kell képzelnünk a történteket, és hogy máskép kell képzelnünk, mint eddig rendesen tették, annyi bizonyos. De térjünk vissza a könyvekre! Az első könyvek közül bizonyosan ott volt az evangéliom és a zsoltár. Az evangéliom-ot már érintettem az angyal sző tárgyalásánál. A gy, melyet ebben a szóban már régebben találunk és melyet ma is hallani, nem tekinthető, a mint láttuk, biztos jelnek, hogy a szó szláv közvetítés útján került nyelvünkbe, másrészt az om (= régibb um) végzet sem mutat okvetetlen latin eredetre; lehet az későbbi ellatinosodás következése (v. ö. a cseh evangélium evandelium alakokat). Egészen máskép áll a dolog a zsoltár szóval, melyet szintén csak azért nem említettem az első fejezetben, mert itt egy egészen új állításnál, annál t. i., hogy az írást olvasást a csehektől tanultuk, egyetlen egy argumentumot