Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321

SZLÁVSÁG A M. KERESZTÉNY TERMINOLÓGIÁBAN. 411 sem nélkülözhettem, valamennyit egy helyen kellett említenem. Pedig a zsoltár nem a leggyengébb argumentum. Mert hogy a latin psalterium-loól nem lett volna soha sem zsoltár, az magában véve világos; hogy az ófelnémet psaltari, illetőleg saltari szóból sem lett volna, az is több mint valószínű. Hogy szláv nyelvből került a szó, az már az o-ból következik; mert a szláv nyelvek sajátsága, hogy idegen a-t o-val cserélik föl, a mint már több ízben láttuk (ószl. oltára n. altar, ószl. post'b n. fasten (régebben fasta), ószl. popi> n.pfaff). Az újszlovénben csakugyan ioltar alakot találunk, a mi szakasztott mása a magyar szónak, a lengyel zoltarz pedig nem csak magában véve ugyan azt bizonyítja, hanem cseh Saltár társára is azt vallja, hogy ez csak a hosszú német befolyás következtében lett hűtelen a tisztán szlávos (o-val való) hangoztatáshoz. Ahhoz semmi kétség sem férhet, hogy a magyar szó szláv nyelvből került, és hogy éppen az ószlovén nyelvből, nem a csehből, az legalább lehetséges, mindamellett hogy Miklosich szerint a zsoltárt az ószlovénben psaltyrh-nek híjják. Föl kellene csak tennünk, hogy forrásaink nem mutatják az igazi ószlovén alakot, mint számos más esetben, hanem a görög szó (^aXr/jpiov) mását, mely pl. az orosz (psaltyri,) és szerb (psaltir) nyelvben is használatban van közel fekvő okoknál fogva. Mégis figyelembe veendő, hogy a Glagolita Clozianusban is, mely a tiszta ószlovén nyelv megállapításánál az első rendű források közé tartozik, egy helyen psaltyri, alakot találunk. A zs hang is a német s hangjával szemben könnyebben magyarázható, ha az újszlovén, cseh, lengyel nyelvek körében maradunk, a hol az s jel régebben a zs hangot is jelölte. Meglehet tehát, sőt valószínű, hogy a zsoltár szó nyelvünkbe nem az ószlovénből, hanem kivételkép egyenesen a cseh nyelvből került. Csak kérdéskép említem még a levél epistola szót. Hogy az új szövetség fordításához szükség volt erre a szóra, azt tudja mindenki ; hogy azelőtt a magyarok bajosan váltottak leveleket akár egymás közt, akár más nemzetekkel, azt valószínűnek fogja tartani mindenki, a ki a keresztség fölvétele előtt uralkodó viszonyokat fontolóra veszi. Hogy pedig idegen mintára vette föl a levél «folium» az «epistola» jelentését, az még valószínűbbnek fog tetszeni, ha tekintetbe vesszük, hogy a gótba is (aipistaule — ai = e, au = o) a németbe is (Epistel, Brief) abból a nyelvből kerültek a