Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321

SZLÁVSÁG A M. KERESZTÉNY TERMINOLÓGIÁBAN. 409 A magyar íródeák pedig szintén az író papot, a jegyzőt, titkárt jelenti. A fogalmi összefüggés kedvéért ide iktatom még a IcÖJiyv szót is, mert csak ezen a helyen érthető, hogy a keresztény terminológiával hozom összeköttetésbe; mert immár szemébe nézünk annak az igazságnak, hogy az újabb népeknél a keresztény hit fölvétele egyszersmind annyit jelent, mint az írás olvasás elterjedése. Miklosich Ferencz Budenznek egy régibb összeállításával szemben (könyv : mordvin konov «papiros») a könyv szót az ószlovénből származtatja, de egy szóval sem magyarázza a magyar könyv és az általa említett ószlovén knjiga közt fönálló viszonyt, mintha mindenki amúgy is látná, hogy könyv és knjiga egy szó.1

) Meg nem is idézi az ószlovén szó legrégibb alakját, a melyben k és n közt rövid hangzót találunk; azután nem az egyes-szám, hanem csak is a többes-szám jelentett régebben könyvet. De helyrehozza e mulasztást: Die christl. T§rminol. 33. 1. «asl. hbnigy stets im plur., da der sing. k^niga littera bedeutet.» E szerint a legrégibb alak, a melyből ki kell indulnunk, kiynjigy (mert így kell olvasnunk a k^nigy-t is). A magyarban *kunyigü alakot öltött ez a szó, ha ugyan igazán átvettük; az a ü-vé változott a magashangú szótagok előtt, ez pedig a többi ü-kkel együtt idővel ö-be ment át; a végső ti pedig, mint számos régi szóvégi u-ii, elenyészett; lett volna tehát ószlovén k^ngigy-ből magyar *könyig. Idáig minden úgy folyt, mint számtalan más szóban; analógiát akár százat lehet fölhozni az említett változásokra. A bökkenő ott kezdődik, hol v-t találunk az ószlovén g helyett. Magyar v-t találunk ugyan a rokon nyelvekben még mutatkozó eredetibb <7-vel szemben (példa rá az olvasni szó); találjuk ezt a hangfejlődést más ugor nyelvben is, de tudtunkra nem vált magyar v szláv g-bő\, egyáltalában eddig történeti időből ilyen módon keletkezett v ismeretlen, a mint Simonyi Zsigmond szíves volt velem közölni. Pedig ha ezt a hangváltozást nem tartjuk történeti időben is lehetségesnek, nem képzelhetem, hogy lehetett a magyar szó az ószlovén alakból. Éles határt vonni, meddig lehetett a magyarban g-hő\v, határozottan azt állítani, hogy éppen-*) Die slavischen Elemente im Magy. 299. sz. a nhnjiga asl. — könyv s. Buch. Mordw. kniga: aus derselben Sprache wird Nyelvtud. Közlem. VI, 390 konov für papiros Papier angeführt».