Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321

408 ÁSBÓTH OSZKÁK. jelentése volt, az orosz cesth (citatb) «számlálni-olvasni» hatása alatt vette föl az «olvasni» jelentést is, csak úgy mint másrészt a magyar az ószlovén cisti (citati) «numerare-legere» mintájára ruházta föl olvasni «nurnerare» igéjét a «legére» jelentéssel. így érthető talán az is, hogy a finn ember azt a könyvet, a melyből legelőször tanulta az olvasást, a bibliát (raamattu) nem a svéd bibel nyomán nevezte el, hanem a görög ypá(A[Aata-ból lett orosz gramota («irat, okirat, írástudást)) szót vette át;1

) v. ö. észt.

ramat «schriftstück, brief, buch» (ramatu-mes írástudó ember: oroszul gramotnyj celovék). A lappok egyházi nyelve függ a finntől és orosztól; a többi ugor népeknél pedig amúgy sem vonja senki kétségbe az orosz hatás régi voltát. A kérdés tehát azon fordul meg, hogy kimutatható-e régi orosz hatása finneknél és észteknél? A régi orosz történet erre azt feleli, hogy igenis ki. Ez által, azt hiszem, meg van egyszersmind magyarázva azon külömben megfoghatatlan jelenség, hogy valamennyi ugor nép egyazon tőből való és egyazon alapjelentést mutató igével fejezi ki az olvasást, mintha bizony az írás-olvasás mesterségére már a közös őshazában tettek volna szert. Most már egészen más világításban tűnik föl előttünk az ószlovén eredetű deák, az írÓdedJc. A diaconus-höl az ószlovénben dijakon!, és dijak?, lett, a dijaké, pedig, például a régi szeri* udvaron körülbelül ugyanaz, a mi nálunk a nótárius regius. Hogy ennek a dijaln,-nak mi köze van a diaconus-hoz, könnyen érthető; hiszen tudjuk, hogy a fejedelmi titkárok, még a kevésbbé előkelő íródeákok is, mindig papok voltak, kisebb vagy nagyobb rangú papok;2

) a

dijaké-deák eredetileg valóságos ,diaconusf

volt. Az oroszban és lengyelben is ezen a néven ismeretesek a titkárok.3

) x) Miklosich Ahlqvist-tal együtt azt véli, hogy lett közvetítés által kapták a finnek ezt az orosz szót. Die christl. Term. 33. 1. 2j Bojnicié Iván: Az oklevélliamisítás a középkorban, Zágráb 1880. 32. 1. két diaconus-t említ, mint fejedelmi kanczellária tagját (892. év a. Firminus diaconus et capellanus dicti ducis . . . scripsi és 1070. év a. per manum Johannis diaconi et domini regis notarii). 3) L. Miklosich Die christl. Term. 15. 1. «serb.

dijakfb Secretár, wie sie an den Höfen aller serbischen Potentátén nachweisbar sind. — russ. dijaJcT, Diakon, Secretár —- poln. diák, dziak Kleriker der griechischen Kirche, Secretár».