Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)
Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321
406 ÁSBÓTH OSZKÁR. a ki az ószlovén kifejezést teremtette, nem a másik vonatkozásra gondolt. De azon körülmény, hogy az orosz cetki szót ép úgy lehetne félreérteni, mint a magyar olvasó szót, s az e lehetőséggel szemünkbe ötlő találkozás ószlovén cisti (orosz cesth) és magyar olvasni közt, melyek egyaránt «numerare és legére»jelentésben használatosak, méltán gondolkodóba ejthet. Gyakran kifejtett állítás, hogy a modern népeknél az írás és olvasás a keresztény hitre téréssel kezdődik; hogy első irodalmuk keresztény egyházi irodalom, hogy az írástudók mindenütt eleinte papok. Mind az a mit eddig fejtegettem, önként arra a végső következtetésre kényszerít, hogy a cseh térítők terjesztették először a magyarok közt az írást olvasást. Valóban csoda, hogy ezt mindeddig nem látták ; hiszen a régi magyar helyesírás eddig legnehezebbnek vélt pontja egyszerre a napnál világosabb lesz előttünk, ha a régi cseh helyesíráshoz fogjuk a magyart, míg idáig csak nagy kínlódással, a hangfejlődésen vagy régi emlékeinken ejtett erőszakkal lehetett a magyar s-ből azt a vallomást kicsikarni, hogy a latin s-nek egyenes utódja. De nem akarom e helyen a tárgyalás fonalát megszakítani, azért a függelékbe szorítom a magyar helyesírás kérdését, és visszatérek az olvasni szóhoz. Az olvasni szó, a mint az imént láttuk, könnyen szláv mintára készült szónak volna magyarázható. De ez ellen az a meglepő találkozás látszik szólani, mely valamennyi ugor népnél az olvasást jelentő szókat illetőleg észlelhető. Ezek a szók mind egy eredetűek, s ezen felül bámulatos egyetértéssel egyaránt jelentenek «numerare» és «legere»-t.x ) Az olvasni tehát nem csak eredeti magyar szó, t|anem úgy látszik, mind a két jelentését is már az őshazából hozta magával. Tegyük föl, hogy a dolog így van, mi következik belőle ? Először is az, hogy az ugor népek, mikor még együtt éltek, tudja a jó isten hol, tudtak már olvasni vagy legalább is ismertek x) L. Budenz magyar-ugor szótárában a 839. 1. a pontos összeállítást, a melyből csak a szorosan idetartozó adatokat idézem : mordvin luvi zálilen, lesen; finn luké- numerare, legére; észt luge- lesen, záhlen; lapp lókke- numerare, legére; vogul lovent-, lovnt- záhlen, lesen; osztják lunt-, limit- lesen, záhlen; zűrjén lidji- lesen, záhlen; votják lidji-, lidzi- és lid— zürj.; cseremisz lud- legére, numerare.j A magyar v, csak úgy mint a mordvin ós vogul v, külömben is ^-ből keletkezett néha.
