Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Munkacsi Bernát: Votják nyelvmutatványok I. Idegen elemek a votják nyelvben - 35

36 MUNKÁCSI BEKNÁT. dináv krónikák sok érdekest tudnak beszélni a bjarmiak gazdagságáról, városaik fényéről. A középkorban ők voltak a nyugati kereskedelem ós ipar legfőbb közvetítői az Urálon túl lakó népekkel s viszont az éjszakázsiai népek nyers terményei az ő kezükön által kerültek Európába. De már a 12. század végén tetemesen csökken jelentőségük, midőn a jwc-okkal •— a mint a votjákok az oroszokat nevezik — érintkezésbe jönnek; mindamellett még jó ideig, mindegy két századon át, megőrizik függetlenségüket, sőt mint Pallas szerint a hagyomány mondja, a mai Arsk város helyén (mely névnek alaprésze ar a votják nép tatár neve) fejedelmi udvart is tartottak. Teljes leigázásuk csak 1459-ben történt Vaszilij nagyherczeg részéről, ki hódításait Novgorodon túl ide is kiterjeszté. Még korábban jöttek a biger-ek, vagyis tatárok szomszédságába, kiknek befolyása nemcsak társadalmi intézményeikre, hanem szokásaikra, vallásukra, sőt — mint látni fogjuk — nyelvükre is igen mélyre hatóvá lett. Jóformán még a múlt század elején is pogányok voltak; a híres hollandi utazó W i t s e n Miklós csakis ősi vallásukról tesz említést,l

)

szerinte még a napot és holdat imádják ; de már a négy évtizeddel későbben utazó M ü 11 e r G. F. sok keresztényt, vagy helyesebben mondva megkereszteltet (mert titokban mégis csak a régi valláshoz szítottak) talált közöttük. Azonban még ő neki is nyilt elég alkalma szép és igen tanulságos tapasztalatokat gyűjteni a votjákok ősi hitéről, sőt még Pallas sem járt annyira későn az ud-murt-ok (vagyis w/J-emberek, így nevezik maguk nyelvén magukat a votjákok) között, hogy ne látott volna keremet-eket (áldozó hely), tuno-k&í (bűvös, jós), ítmo-segédeket (sida-silvas-n&k nevezi Pallas) s ne szerezhetett volna tudomást négy főünnepükről s áldozataikról. Ma már leszámítva mintegy 38,000 mohamedánt, a többiek általában keresztények s a régi hitnek legfeljebb nyoma maradt meg abban, hogy még r)

«Noord en Oost Tartaryen: belielzende eene besclnyving van verscheidene Tartersclie en Nabuurige Gewesten, in de noorder en oostelykste deelen van Azien en Európa door Mr. Nicolatts W i t s e n. Amsterdam, 1705.» Két kötetes művének első része második kiadásban is megjelent 1785-ben. Wjatka tartomány leírásában így szól a votjákokról: «De ingeboorene Wiatsche Heidenen, bidden de Zon en Maen an, gelijk zulks ook andere Tarters, niet wyt van Astrakan, doen» (722. 1.).