Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

32 BUDENZ JÓZSEF : FELELET, II. Kétségtelen, hogy Vámbéry úrnak a fentebbiekben ismertetett török nyelvújítása a leghatalmasabb segédeszköze a magyartörök nyelvrokonság sikeres bebizonyítására. Ennek segítségével szerezhet ő kénye kedve szerint olyan adatokat, a milyenek néki épen kellenek. Egy valahogy hasonló értelmű török szónak nem egészen hasonló az alakja is : a nyelvészeti nyelvújítás hatalmával teljesen hasonlóvá teszi; hogy pl. kengej szinte ugyanaz, mint kengyel, azt minden a nyelvészetben bármily járatlan ember egyszeri hallásra is fölfogja. Ha megvan valamennyire az alaki egyezés, s csak a szójelentések külömbözők: egyszeriben segít ezen a bajon is a nyelvújítás, a meglevőnek nyújtásával, toldásával, átvitelével, sőt ha kell, megfordításával. Milyen hasonló pl. a m. taraj-hoz a török tarák? Hogy ez utóbbi csak «fésű»-t jelent, az nem nagy baj: hiszen a német nyelv «kamm»-nak nevezi a tarajt is a fésűt is, s így a török tarák is jelenthetne bár «taraj »-t, sőt kell hogy ezt jelentse, még pedig csak is ezt jelentse. A m. szúrigéhez beh behasonló a tör. sogur-, sour- (suur-) ((kirántani, kihúzni* ! Tekintve, hogy a «kard», melyet török szóval «siZr-unk» azaz kirántunk, a magyar értelemben vett szúr-ásnak egyik főeszköze, bátran anticipálhatjuk a főactiót, mely úgy is mindjárt bekövetkezik, s azt mondhatjuk, hogy máris akkor «szúr» a török, mikor a kardját csak kirántja. Sőt meglehet, hogy sem alak, sem jelentés tekintetében nem elégít ki a magyar szó mellett a török szó: no, akkor már mind a kettőn kell segíteni; pl. a m. hág-nál hosszabb a tör. kangir-, tehát megkurtítjuk kang-vá; meg eddig ezt tette hogy «herumirren» : tehát ezentúl azt fogja tenni, hogy «herumsteigen, ide s tóvá hágni». A gyónás (gyovonás) által, mint jó keresztyén ember tudja, «javúl» az ember; a tör. jak meg a. m. «jónak lenni*; csak meg kell toldani refl.-n képzővel s lesz jakun- «j avulniw (a mely fájdalom már nem használtatik, de elég korán lett belőle javun-, és a magy. gyovun-). 0 beh gyarló elméjük vagytok ti régi nyelvészek, s kivált ti magyar-ugor nyelvészek, kik azt hiszitik, hogy a hasonlítási adatot csak úgy kell fölvenni, a mint azt szűkkeblű philologus-lexicographusok a nép nyelvéből vagy magasabb tendentiák nélkül szűkölködő írók műveiből merítették! Kik nem látjátok, hogy az ilyen adat csak nyers anyag, a melyet előbb faragni, nyesni, nyújtani s idomítani kell, hogy igazán művészien használhassátok! Kik, ha van is egy