Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

TÖRÖK NYELVÚJÍTÁS. 33 kis fölös sejtelmetek vagy combinatiótok, azt nem tudjátok magába a nyelvbe is beleoltani, hogy szintén tényként imponálhasson, hanem csak úgy adjátok, mint saját igénytelen véleményeteket, a mely előtt aztán nem egykönnyen hajol meg valaki! Eészemről csak azt csodálom, hogy V. úr nem élt még nagyobb mértékben az adatidomítás hatalmas eszközével. A kitől 2—300 darab ilyen idomítvány kitelt, könnyen kitelt volna attól több is, s a magyar-török theoria diadalma máris teljes volna s jelesen a M.-ugor szótár végképen megsemmisülve a porban heverne. Ez, úgy látszik, onnan van, hogy V. úr az ő hatalmas fegyverének forgatásában még egy kissé ügyetlen és gyakorlatlan. Hiszen nem egyszer ott is alkalmazta, a hol, czélja tekintetéből, semmi szükség sem volt rá. Ha pl. a m. él «acies» ellenében hasonlitmányúl külömben jó a bele- «schleifen», jó ám a bile- alak is, s a m. győz- ellenében nem kellett jauz-on kivül még jevüz is, hiszen a MUgSzótár is csak a mélyhangú jaksa-t tudta fölhozni; vagy a m. kel- ellenében elég jó a tör. kel-, kii-, ha nem is épen «menés»-t, hanem «jövés»-t jelent. Máskor meg olyan adatot vélt idomítandónak, a melyre egyéb adat mellett úgy sem szorult rá. Igaz, hogy V. úr az adatidomitás becses mesterségét nem a ((Magyarok eredetében*) initiálta legelőször. Találjuk azt már V. úrnak első nyelvhasonlító munkájában, a Magyar és török-tatár nyelvekbeli «szóegyezésekben», a melyet 1869. adott ki. De azóta e művészetet nem igen gyakorolta, s az «Etymologisches Wörterbuch der turkotatarischen Sprachen» nem adott rá annyi ösztönzést. Én az új nyelvészeti módszert legelső megjelenésekor még nem bírtam teljes nagyszerűségében méltányolni, s így a «Magyar-török szóegyezésekről» írt «Jelentésemben)) (NyKözi. X, 67. stb.) egyszerű eszemmel úgy találtam, hogy V. úr «török nyelvekbeli adatainak közlésében nem mindenütt jár el őszinteséggel és teljes bona fidessel; — jelesen: a) könnyebb, vagy tkp. csak látszatosabb egyeztetés végett apró alakváltoztatfisokat enged meg magának; — b) jelentések elésorolásában első helyre állítja az egyeztetésre kívánt másodrendű jelentést, azt valóságos alapjelentésnek tüntetvén föl; — c) nem egészen összeférkező jelentésen némi toldással vagy elcsavarintással segít, a nélkül hogy azt saját subjectiv fölfogásának tüntetné föl; — s épenséggel hibásan vagy egyeztetési czéljához képest ráfogással NYIO/VTUD. KÖZI/EMKNYKK. XVIII. •">