Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: az ugor nyelvek szóképzése. I. Igeképzés - 161

21. §. DENOMINALIS IGEKÉPZŐK: 1. -d. 283 schen*: pej zahn) | E. prado- beendigen, vollenden (pia kopf, spitze). Cseremisz: -d (vagy előző consonans miatt és a cserM.-ben néha amúgy is: -t; végvocalissal: -de, -do, -dö « cserM.-ben -da is fordul elé = S. -do) ; használata úgy mint a mordvinban a -d képzőé ; példák: cserS. lümd-, M. limd- nominare (lüm, lim nomen) | S. lümed- glutinare (lüm'ó glutinum) | S. M. sörtned- inaurare (sörtnö, -iíd aurum) | SinZald-, M. sanzalt- salire, SÓZDÍ (sinéal, sanzal sal) | poklost- zuknöpfen (poldos knopf) | turnust-, M. tümastpannis resarcire, foltozni (turnus, tümas pannus, folt) || lavert-, M. Idvirt- coeno inquinare (lavra, lavrd coenum) | mundurt-, M. maridért- glomerare, gomolyítani (mundura, mandara glomus, gomoly ag). Vogul-osztják. Ezen ugor főnyelvben az eredeti szóközépi d bizonyos terjedelemben és részint közösen a zürjén-votjákkal és a magyarral1

) -Z-vé változott, de másiészt nem egy esetben meg is maradt explosivának (rendesen kemény í-vé erősbödve) pl. vog. taut, oszt. tüget, tüt ignis (%#«<íe

-ból MUgSz. 242.1.) | vog.

kdt, oszt. ket, kat (katl-) manus === f. kade \ vog. tarvit, tarut, oszt. tagért, lavirt gravis, onus = f. tdrgedd (MUgSz. 200). Néha meg a vog.oszt. uyelvnek csak egyik részében, főleg az osztjákban, ment végbe a d : l-változás: oszt. mugol: vog. majt jecur | jugol: vog. jqut, jajt arcus | osztB. -I, 3. szem. rag, pL pogel fia: vog. -td, pl. ajtd leánya. E hangviszonyokat tekintve pedig először a vogulosztjákban «azt v. azzal-tevós» értékkel divatozó denom. -I képzőt az ugor denom. -d (— ünn-da, dd) képző szabályos másának kell tartanunk, de másodszor azt is kell elfogadnunk, hogy egy hasonló értékű denom. -t képző csak az -Z-nek eredetibb hangfokon megmaradt változata (— ugor -d), legalább olyan esetekben, a hol a nevezett -í-nek tisztán és közvetetlenül az alapnévszóhoz járulta ellen semmi kétség nem támad (mint pl. a vog. nam-t- »nevezni» igére nézve, melynek az oszt.-ban nemit- felel meg, a mely pedig 3) Pl. vog. oszt.

ulm, olim, m. álom = mord. udomo, lp. odem | vog. valem, oszt. velim, ni. velő = finn üdime, mord. ud eme | ablativusrag -l: pl. vog. numel, oszt. numil-ta von oben; m. -ól, -öl végén: alól, hazól, mellől. Lásd: Verzweigung d. ugr. sprachen (Gröttingen 1879) 28—31. 1. vagy: Nyelvtud. Közi. XV, 160.