Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)
Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1
24 BUDENZ JÓZSEF : FELELET, II. ment mind az végbe, a mi bár végbe mehetett volna, még akkor sem ha épen V. úr óhajtotta volna is. Innen van, hogy a bár lehetséges jigilis névszót (nom. actionis = «versammlung») nem találjuk az oszmanliban (a hol Sbjigil- ige úgyis inkább «sich anháufen» értelemmel használtatik), de még azon dialectusokban sem, a melyek a jigilis- recipr. igével élnek; ezek az utóbbiak azonban történetesen ugyancsak a jig- igének egy másik származékát alkalmazták a «gyűlés, azaz: emberek [népjgyűlése =versammlung von menschen [volk~|» kifejezésére, t. i. ezt: jigín (kaz. jijin «versammlung, gesellschaft, sammlung Bál.; kirg. iijin coőpame Hápogja [no cjiyxiaio nOMHHOKB: versammlung des volks zur todtenfeierj Ilm., alt. jaun coópame Hapo^a, cxojvt: versammlung des volkes, zusammenkunft; — az oszm.-ban jigin csak «haufen, anháufung»>, pl. von getreide, stroh, schnee, stb.). Ezenkivűl van a jigil- igének még egy származéka, a melyet itt meg lehet említeni (csakhogy ez sem -is-végű): kirg. iijlü zusammensteuerung [von geld od. vieh. für einen bedrángten genossen], CKjia,a,l iHHa Ilm., Budag. calpik (csag.) «selyp : stotternd» 626 (N. 545) ]., m. selyp «stotternd» alatt; 661 (569) 1. meg így: tör. calpik, celpik «selypitő» (N. calpik, eventuell celpik «stotternd») || a éelpik-vel tehát már nincs bajunk; de csag. calpik «stotternd, selypítő» sincs meg (nem ismerik sem Stud., sem Budagov, sem Pavet d. C.); de maga V. úr mutat rá annak keletkezésére, a mennyiben «a cal-, sal- [ütni, verni: schlagen] gyökből*) származtatja, s így a kirg. salpi szóval azonosítja, a melyet ugyanott fölhoz és így fordított: «ütő, verő: anschlagend (daher: HU salpi mit der zunge anschlagend = stotternd)»; — ámde Budag. I, 462 így adja ez utóbbit: kirg. calpi v. salpi nJioxoíi, ciaóbiü «schlecht, schwach» (és: üli salpi rpyŐHÍi Ha cjioBaxt «grob im reden»). tagilt- «ausbreiten, zerstreuen» 635 (N. 550). 1., m. tát«öffnen» alatt; «da vom magy. tát- sich eine áitere form tolt- voraussetzen lásst, welche in tagit-, tagilt- ,ausbreiten, zerstreuen' zu erkennen ist». — Megvan: 03zm. dagit- disperser, répandre, dagilétre dispersé, dagin- se disperser (Z. Budg. I, 726); alt. taginpacnycTMTb KpHJiBH Altgr. (die flügel ausbreiten); a tagilt-, mely a tagil- (dagü-) passivumnak causativuma volna (s mely igazán a fölvett m. tált-hoz illenék), nem fordul elé, ha csak azt nem tekint-