Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Munkacsi Bernát: Votják nyelvmutatványok I. Idegen elemek a votják nyelvben - 35

] 50 MUNKÁCSI BEENÁT. tob. cöngd; megjegyzendő ezekhez, hogy a csuvas igen sok esetben köztörök magashangú szót melyhangúvá változtatott át | ariüan löwe : csuv. arislan, ktör. arslan \ vudor biber: mai csuvas udur * szókezdő v mint járulékmássalhangzó speciális csuvas sajátság a török nyelvek közt. — 6) a csuvas ós votják közös hangalakítást tüntet fel idegen szókon még pedig olyat, melyet más idegen szókon különösen a csuvasban találunk: kers abgabe: csuv. yirs, t. yaraf,, oszm.-arab yardg | burgin seide: csuv. porzen, per.-oszm. bertsem \ kai jetzt: csuv. yal, t. dle; ar.-oszm. hala. — 7) Végűi felemlíthető az is, hogy vannak olyan egyező csuvas-votják szók, melyeknek a törökség egyéb részeiben nem ismerjük megfelelőit, ilyenek : kis weberkamm : csuv. yis ; jnbo pfahl: csuv. jóba ,• sarci rübe : mai csuv. sárik ; sokk, selik sünde : csuv. siliy ; sukuri laib: csuv. sukkur; silan schilf: csuv. silan. A törökségnek hatása a votjákra, mint már jeleztük, kiterjed a szókincsen kivűl még a nyelvszerkezetre is elannyira, hogy nincsen része a grammatikának, melyben nyoma ne mutatkoznék, így különösen a mi a hangtant illeti, a törökség hatásának kell tulajdonítanunk a mai votják hangsúlyozás-módot, mely általában a szónak utolsó tagját emeli ki, ép úgy mint a török, mongol és tunguz nyelvekben történik. Az ugorságnak jellemző sajátsága a déli altáji nyelvcsoportok ellenében, hogy a hangsúlyt nem a szó végén alkalmazza, jelesül teljes egyöntetűséggel csakis az első tag emelődik ki a magyarban, finnségben, lappban és vogulban. Az osztjákra nézve ugyan Castrén azt állítja, hogy benne az utolsó szótag emelődik ki; de mint Vologodszki szótárából s fordításaiból kitűnik, épen ellenkezőleg általában az első szótag hangsúlyozódik úgy mint a vogulban (bizonyítja ezt az első szótagon igen sűrűn alkalmazott magánhangzó-nyújtás is) s csak kevés eltérő esetben a második (1. NyK. XI, 49). Változó a hangsúly a mordvinban, cseremiszben és zürjénben ; de az utolsó szótagot ezen nyelvek is csak kisebb arányban emelik ki. Nevezetesen általában a második szótagot s többször az elsőt emeli ki a mordvin, vegyesen az elsőt és másodikat (néha a többtagú szó utolsó részét is) a cseremisz és zürjén-permi nyelvek (1. Eogov permi grammatikájának 9—12-ik lapjait). Azt tehát, hogy a votják ma általában az utolsó szótagot hangsúlyozza — különösen tekintve, hogy mily nagy mértékben hatott e nyelvre egyéb szempontokból is a törökség — nem lehet