Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

12 BUDENZ JÓZSEF: FELELET, II. A) Hangalakra vonatkozó esetek. 530 (N. 471). 1., m. kér- mellett: kaz. kelja-, kále- «bitten, beten: kérni, koldulni (!)»; — V. úr kelja-nok olvasta a Budag. II, 133. található Kjia-t, elfelejtvén hogy az orosz transcriptióban a H; nem csak ja, hanem esetleg a-nek kifejezésére szolgál (hiszen Budagov teljesen kiírta az infinitivust: KJIHMHK'Í.) ; Bál. kela- kérni, kelán- koldulni. 531 (N. 481). kígyó mellett: csag. $ijatt kigyó, schlange; — nem hozza föl így sem Stud., sem Budg.; jóformán az oszm. cijan .jlxa. «eidechse»-ből került a gijan, v. ö. Budg. I, 506. kaz. csag. cejan, cajan «scorpion» és Stud. cajan, cijan «scorpion». 533 (N. 482). láng mellett: kirg. gangok «tüzes, feurig»; — Budag. II, 344. kirg. ^pL&U* ropjrrift. 534 (N. 453). lep-: t. t. japak fedél, takaró (decke, hülle); — Stud. japuk decke, oszm. japik; szintígy EtWb. 130. 536 (N. 484). menny: ujg. möng, meng ewigkeit, das über irdische; — KBil. mengi, mingi selig, unsterblich, himmlisch, ewig; v. ö. Budg. II, 259. Juu>, alt. möfikü BÍ'IHHÜ. 536 (N. 485). nő, né femina: alt. naj, nai társ, gefáhrte; — Altgr. naji ,a;pyri.. 537 (N. 485). nő- crescere: csag. ön-, ön- wachsen; — Stud. csak ön- wachsen (öngen, azaz ön-gen hoch gewachsen); de EtWb. 63. már: csag. öng- wachsen (Önggen hoch); talán mert itt az ön (öng) «vorderseite» szónak családjába került? 538 (N. 485). nyárs : t. t. jara- megsebesíteni, verwunden; — oszm. jar- fendre, mettre en piéces, blesser; Budg. jar- KOJiOTh stb. ;jara azomban: «wunde»; — v. ö. EtWb. 133. jar- spalten, jara wunde. 541 (N. 487). öcs (jüngerer brúder): csag. aci, eci álterer brúder; a 332 (312) lpon így: eci, e$i, hivatkozással Budagov I, 13-ra; — Budg. ^f, amit csakis eji-nek lehet olvasni (kezdő (egészen magyaros Írással) | 562 (500) oszm. gizikla- csiklándani (TWb. kifiikla- kitzeln) | 296 (277) borsó erbse: tör. burcak, bursuk, pursa (Budg. 1,275. kirg. bursak; csuv. purza Zolotn.)