Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)
Értekezések és közlések - Dr. Munkacsi Bernát: Votják nyelvmutatványok I. Idegen elemek a votják nyelvben - 35
IDEGEN ELEMEK A VOTJÁK NYELVBEN. 135 524. takja káppchen. — ar. jujflb tákiat, oszm. takja, takje kleine mütze, haube, káppchen Zenk.; t. takja vállszalag; kirg. takja, csag. taka, taki káppchen Budag. I, 335; csuv. toyja eine mádchenkappe. 525. iapir, t'afir verdammt, verüucht. — ar. ji\£ kájir, az iszlámot valló törökségben elterjedt szó: gottesláugner, nichtmoslem, ungláubiger. 526. tubo: t. kar- busse thun, bereuen. — ar. &jy3 tevbet oszm. tőbe rückkehr (zu gott), reue, busse ; kirg. tóba id. Budag. I, 384; t. táiibá bánat. 527. urobo, robo wagen. — ar.-oszm. UL^ j^r^- waba, árba wagen, karren Zenk.; t. árba szekér, kocsi; azerb. arába, kirg. árba id. Budag. I, 24; csag. árba id. u. o.; alt. ábra, árba id.; kún arába currus Cod. cum. 121 ; csuv. oraba, javába wagen, fuhr; rad. — cser. arába, arava, orava szekér, kerék. 528. zaat, zaját stunde, s<> zajateik sogleich. — ar. o^Lu saat, oszm. sokat stunde, zeit, moment; uhr Zenk.; t. sayat, saydt óra; kirg. sat id. Budag. 1,613; kún sagat, sat hóra Cod. cum. 79, 67; csuv. sagat, sagat id. — cser. sagat id. Zol. 58. 529. zat familie, zato vornehm. — ar.-oszm. c^fó zat (török használat szerint) ,person, hochgestellte person, ausgezeichnete persönlichkeit'; wesen, eigenthümlichkeit etc. Zenk.; t. zat nem, faj, sajátság. 530. gep tasche. — ar.-oszm. .^o* , w *J&. jejb, $eb tasche, sack, beutel; busen des kleides Zenk.; azerb. $eb id. Budag, I, 448. — zürj. íep tasche, ranzen, quersack; magy. zseb. §) Perzsa eredetű török névszók. 531. ambar scheune, vorrathshaus. — per.-ar. *Lóí anbár, oszm. ambar, hambar ort, wo etwas aufbewahrt wird, scheuer, speicher, magazin Zenk.; t. ambar magazin; csag. ambar : ambarla- ins magazin legén, jak. ambar niederlage, scheuer, stall; csuv. ambar magazin (NyK. III, 400). Az oroszban is megvan (aHŐap'í.) s így akár innen is kerülhetett a votjákba. — cser. ambar lóistálló ; osztj. ambar hombár (NyK. XI, 179); magy. hombár, hambár (a déli szláv -ság utján az oszmanliból). 532. ar, ár: ar-odig jeder; ar-turU allerlei. — per.-oszm.
