Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Munkacsi Bernát: Votják nyelvmutatványok I. Idegen elemek a votják nyelvben - 35

IDEGEN ELEMEK A VOTJÁK NYELVBEK. 115 dicht darán Stud. E szónak előrésze a köztör. jaw ,oldalf

, utórésze a bas ,'foj, végf

szó. Eredeti szók

al-vil, makes lende. 357. jani herrlich. — v. ö. alt. janii würde, amt; Budagov azt iegyzi meg rá, hogy mongolból való (v. ö. jamun versammlungsort der höheren beamten, ratsversammlung Schmidt. 228). > 358. jamlik pracht, herrlichkeit. — *jamlik ; v. ö. jam és jamsis. 359. januis fürchterlich. — *jamsiz; a votják szónak talán helyesebb fordítása jéktelen', a mi természetesen lehet néha, fürchterlich' is. 360. jasmik linse. — t. jasmik, jasmak lencse; jasmok id. Budag. II, 330; osuv. jasmik id.; csag. jasmak id. Stud. 361. jelgin schilf. — t. jikan gyékénykáka (v. ö. csag. jilgin ein niederes nadelgehölz in der wüste Stud.); csag. jeken, jiken rohrmatte, die binsen aus welchen mattén gemacht werden Stud. — magy. gyékény. L. sakan (408. sz ). 362. jön mittel, auskunftsmittel, jöno leicht. — t. jün mód, eszköz, tehetség; kirg. jön id. Budag. II, 385. 363. jubo, jibo pfahl, pfosten, kapka-j. türpfosten, kuiúkon-j. webstuhl. — csuv. jóba pfahl, sáule (CTOJIŐT.). 364. kában heuschober. — csuv. kában id.; t. kibán kazal, boglya; kében, kepén id. Budag. II, 111. — cser. kavan, káván asztag (NyK. IV, 354), erdei cser. kában id. (Zol. 29). 365. kangelem zeuge, kangelemat- bezeugen. — csuv. kiindelen, kündelegen zeuge, ebből kündele- zeugniss ablegen. 366. karandik, karindik fensterrahmen. — t. karindik hártya ablaküveg helyett; csuv. karindik, kandik fensterscheibe (ausgespannte blase), k.-yorzi fensterrahmen. Látnivaló a török adatokból, hogy a votj. karindik fensterrahmen jelentéséhez kétség fér. L. sarandik (— . sz.). 367. karas honigscheibe. — csuv. karas honigscheibe; t. káráz mézlép; keraz id. Budag. II, 119. — cser. karas, karas mézlép ; mord. karas, kávás, keras lépes méz. 368. kas: k. kar- beleidigen, kránken. — kirg. kas böser unfall, unglück; feind Budag. II, 16. 369. kai ,kő, drágakő' (cinijad ponem zundesed, alli no balli kaskulá: ujjadra tett gvűrűd; fényes kő [KaMeHi>] kell [beléje] Gavr. NyK. XVII, 277). — t. kai: jözök kasi pecsétnyomó a gyű-8* •