Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Magyar elemek a déli szláv nyelvekben. 66

72 MUNKÁCSI BERNÁT. tapasztalhatunk a magyar-szláv kölcsönvételekben. 1. Teljes jelentés-változást, még pedig a fogalom-együttjárás, metonymia utján, ilyenek: gingav «tráge» Pop. és Wesz.; de még Jambressichnél «tener, debilis», v. ö. m. gyenge • tunav «stumpfsinnig, blöd» v. ö. m. tunya (analóg e jelentésfejlődéssel az észt togu-é, melynek értelme : tráge, schláfrig, einfáltig Bud. MUSz. 224.); calov Mikalja szótárában (1649) «dolosus»-szal van visszaadva, de mára szerb talov, horv. calov «dummkopf» jelentéssel birnak; a régi irók lopó : dieb szava csak e főnévi származékokban lopovstvo, lopovluk, lopovstina jelent «dieberei»-t, egyébként csak «schurke, «schelm» értelmű || beteg már a régibb szótárakban is «infirmitas, morbus» siókkal van fordítva, tehát eredetibb konkrét jelentése abstrakttá vált || a magy. bosszú a szl. bnssia-ban «insidise» jelentését vette fel, míg vár a talán eredetibb «turris»-t tartotta fönn. 2. Bészleges jelentésváltozást a fogalomkör megszorítása alapján ; ilyenek: com «ein páckehen tabak» Wesz. v. ö. csomó; copor csak «grex porcorum,» de pl. PP. szerint tsoport «rotte, versammlung,» s ezenkívül : «erdscholle». Ilyenek továbbá engeduvati «concedere» Jambr., míg a szerbben csak «laxare» (Miki. Fremd. 86.); jara specialiter «hintertheil des schiffes» Pop. Wesz.; fióka csak is ((asztalfiók*) ; juntái: flachs, der pfundweise verkauft wird Pop. Wesz. v. ö. m. fontos ; fizer «frontale» Jambr., v. ö. m. füzér; d'am szűkebb körű, mint a m. gyám, a mennyiben csak «querholz am boden grosser \vannen»> Pop.; anta : markhaufen, v. ö. m. hant', kenőcs a szerb kenaca szóban kiválólag a «wagenschmiere»-t jelenti; kinc a mai illirben <<schmuck, zier» Fii. Wesz.; de még Jambressichnél »thesaurus»; sarké csupán türangel Wesz.; vagas : geleise Pop., v. ö. kerékvágás, vérak «alchemilla vulgárist) Pop., v. ö. virág. íme azon változások, melyekkel a magyar eredetű kölcsönazók déli szláv alakjaikban elénk tűnnek. Ha ezek után végig nézünk rajtuk s vizsgáljuk, mit lelut belőlük a magyar nyelvrógiség maradványának tartanunk, valóban megütközünk a csekély eredményen, melyet észlelhetünk. Mert még több oly eset is, mely látszólagosan ilyenre vall, jobban szemügyre véve, elveszti ebbeli értékét. így volt többek között az a vélemény, hogy a szláv ov, -ev végzet ezekben: sabov, birov, mezevo stb. megfelelne ugyanannak, mely a HB. uolov, a Bcod. és Mcod. elouek, utouak, egenlouek alakjaiban mutatkozik (Nyőr. X, 99.); de ellene szól azon körűi-