Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Magyar elemek a déli szláv nyelvekben. 66

70 MUNKÁCSI BERNÁT. magyar í'-nek c-vó és d-vé változása ezekben : facuk: fattyú, kuce : kutya, pacolat: patyolat || konda : konty. Jésítetlen t áll vele szemben e szlovén alakban: fotiv: fattyú. — Magyar ?í-nek n felel meg, kor manói: kormányos, v. ö. kormán; kasarna: kaszárnya. — v mutatkozik / helyett: provonta: prófont; j h helyett: mijol: műhely. — Közbeszúrást tapasztalunk ez adatokban: ariov: ásó és tolnáé : tanács. Nagyobb számban találkoznak a szóközépi magánhangzóváltozások. A köznyelvi magyar hangzáshoz képest a) zártabb vocalisuak, még pedig a helyett o-val valókezek: fotiv: fattyú, korda, {orda: kard || iilbok: silbak | inoi, virostuvati, parlog. — á helyett o: radoi: ráadás.— o helyett u: bussia: bosszú, cunta: csont, durunga: dorong, gumb: gomb, iura, sura: sor, iunka, iunkai, tutl'av : totyó |[ dbput.: gyapot, orgunai: orgonás, iipui: sípos, satura : szatyor. — e helyett i: bir : bér, bileg : bélyeg, v. ö. belega, kip : kép, rif: réf, röf, ritei : rétes || d'umbir: gyömbér; mertik : mérték; taúir: tányér, tindir: tündér, tocir: tőcsér. — b) Nyílta b b hangzót látunk a következőkben : o helyett a : kapov : kopó, tarán : torony, funtai: fontos, cukar, sarampov. — i helyett e: heus: hiúz. — c) Egyéb változások, jelesen a szlávnak alkalmatlan magy. ö, ü fölváltása: e helyett a, o : talek telek, mijol műhely; é helyett (illetőleg ö, o helyett) u: mertük mérték (mértök), surduk, szurdék (szurdok); o, u helyett e : hasén haszon, jarek árok, feletar fullajtár; — ö helyett e: bed enhöáöny, terkul' törköly; ö, ü helyett u: birui bérös (béres), gudura gödör, menüi ménös (ménes), terkul' törköly, sursabov szűrszabó ; ö h. i: siraj sőre ; ó'h. o : tocir tőcsér; ü h. i: tindir tündér, üzer füzér. — d) magánhangzó van közbeszúrva e szlovén szóban tolovaj.' tolvaj (v. ö. doloman és tör. dolman, orosz golova és glava : fej). C. Kiválóan tanulságosak azon hangalakulások, melyek a szlávba átment magyar kölcsönvételek végső szótagjain történnek. Sok mássalhangzón végződő névszót a szláv főnevek analógiájára szóvégi a hanggal találunk megtoldva, így : hant: antat bakkancs: bakkanca, bélyeg: belega, konty: konda, kenőcs: kenaca sor : sura, fiók : fióka, perecz : pereca, harmincz : harmica, prófont: provonta, bitang: bitanga, kincs: kinca, csont, cunta, palaczk: palacka, dorong: durunga, kard : korda, apród: oproda, font: funta, gödör: gudura, taraczk: taracka. Valószínűleg más eredetű vég-