Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247

DALOK. 287 oj suom, kaj suom, ga%asa veraskom ta kilmes. ceskit, ceskit osmestes jutni vaskem val, — vozdes en vaja; oj suom, kaj suom, gazasa veraskom ta kilmes. ceskit, ceskit vinaostes juini pirem val, — voides en vaja ; oj suom, kaj suom, . .. oged dord oged pirisa juono medlo,— vo£des en vaja; oj suom, kaj suom . . . otis, tátié, kidokis murt evei, pirisa potisa vetliskom, — vozdes en vaja ; oj suom, kaj suom, jaratisa veraskom ta kilmes. sur durd potem sod sutered vuja, busja kismam-a, evol-a? silód potem emeged zorja, kua$ja kismam-a,evol-a? vir jild potem uzien borién sundi sorin kismam-a, evol-a? jag vird potem ceber pnZimed, vol'noj kaliklen mii-kid so vilin, vird potem ceber beri$ed, — pinal kaliklen mii-kid so vilin, tolod potem ceber pi-pued, — keclen mii-kid so vilin. vird potem ceber ti-pied, — polák kaliklen mii-kid so vilin. ej ! haj! azt mondjuk, szeretve mondjuk e szammkat. Édes, édes patakokból lementem volt inni — ne haragudjatok ! ej! haj! azt mondjuk szeretve mondjuk e szavunkat. Édes, édes borotokat inni, bementem —ne haragudjatok; ej! haj ! . . . stb. Legyen bár, hogy egyikőtökhöz a másik bemenvén, innia kell, — ne haragudjatok ; ej! haj! . . . stb. Innen-onnan messziről való ember nem vagyok én, be s elmenve járok [hozzátok], — ne haragudjatok; ej! haj! azt mondjuk, szeretve mondjuk e szavunkat. 12. A patak meltett nőtt fekete ribiszkéd, viz, köd mellett ért meg, nemde? a berekben nőtt málnád esős időben ért meg, nemde ? Dombtetőn nőtt kerti s erdei szaraócza a napfény között érett meg, nemde ? fenyvesdombon termett, szép fenyőfád, — szabad népnek rajta a gondolata Dombon termett szép hársfád, — fiatal népnek rajta a gondolata, Eéten termett szép nyárfád, — a kecskének rajta a gondolata, Dombon t rmett szép tölgyed, — a polyák népnek rajta a gond lata.