Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)
Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247
288 VOTJÁK NYELVMUTATVÁNYOK. t&loá potem ceber ke$-pued, — cas, cas, uéiioz kuarez. Mila?n valjos savraska su. t'ód'i ginci tödi kalpako niljos. Matron apaj sur durin su. go£tet goStisa sulmam, póni éulemjossi sutaltiz. Pókéi p\£en mi liktim, janim, bagimpiéen mi koskom, janim,kuaro pulen kuar ultiz mi koskom ; liso pulen lis ultiz mi koskom; koni bijon vugalti mi koskom; sala sibson sur durti mi koskom ; dukja godkan jag virti mi koskom ; moj duses éamen kirmisa mi koskom; varié éamsn sirtisa, mi koskom. Kistir, kuastirtslaloz kam\&ed, ullan vallan juZaloz vu bused; lul'jem busmitamgina so vilem. odigez no mi kad'ez cik evei. mil'am ginii mil-kidjos gubi vilin, dos dórin poskied pukoz. Mitam da-i tőre töre-a? kec v\% idd pitcam kemeé. mil'am kujo kujo-a t Réten termett szép nyírfád, — -«csas, csas» (zörejjel) leesnek levelei. 13. A mi lovaink sárgák. Fehér, csak fehér kalpagú lányok. Matróna néne a pataknál. írást írván szívemre tettem; egész szivemet meggyúlasztotta. 14 Kis hajóval jöttünk mi, lelkem, nagy hajóval mentünk mi el, lelkem; leveles fának levele alatt megyünk mi el; tűlevelű fának tűlevele alatt megyünk el; evet futotta alacsony helyen megyünk el; császár-madárfüttyü patak mellett megyünk el fajd kiabáló fenyvesdombon megyünk el; öreg ölyv módjára megragadva, megyünk el; héja módjára repülve, megyünk el. 15. «Kistir, kuasiir* (hangon) zörög nádad, alá s föl száll a víz köde; csak a mi lélegzetünk az. Nincs senki sem olyan, mint mi. A mi gondolatunk a gombákon. Parton til a fecske. 16. A mi násznagyunk násznagy-e? A padló alá zárt kecskebakhoz hasonló. A mi gazdag urunk úr-e ?
