Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247

284 VOTJÁK NYELVMUTATVÁNYOK. kirmoz, bastoz dusesedik síi, as pidizli aéiz bázisa. («oj lublu stb.o^) Sóidat lestem iz korkajos; kijár bastem apajos ; éistoj giná vált takja. kenős tirjos kenakjos, cistoj ginéi búréin kalpak. kor gid tirjos éu& valjos, cistoj giná búréin iznes. Kosako, kosako korkajos, zárni vi£o kor ka agjos. éidirak, éidirak pilemjos. sitfil liktem turjos, sitfil koskis gagegjos. vaskim, vaskim kam ku$a. °j"OJ, oj-oj, ekejos, éeber giná apajos. Das kik ero kabaná, zárni zirin beraltom • sor-soner uékem sinmidá sures soner uékitom; irkin búréin kúton kikidá sermet-geg kutitom. kuaro pulen kuar ulti mi koskom viSijo pulen vii vütiz mi koskom; varié samen sirtisa mi koskom; moi duses samen Mrmisa mi koskom ; koéo samen éetcasa mi koskom. Megszorítja, elviszi ölyvöd, a maga lábában bízván. («óh szeretlek stb. . . .) 2. A katona épített kőházat; a nénék ugorkát vettek; egyáltalában fényes a sapkájuk. A szérű telve ángyokkal, valamennyinek selyem a kalapja. Az istálló telve sárga lovakkal, valamennyinek selyem a sörénye. 3. Ablakrámás házak, arany padlós pitvarok. Sűrű, sűrű felhők. Ősszel jött nyírfajdok, ősszel induló ludak. [tében Lementünk, lementünk Kámamenhej-hujj, hej-hujj, gyermekek, csupa szép nénék! 4. Tizenkét soros asztagom, arany rúddal forgatjuk ; egyenesen [reánk] eső szemedet az út irányába ejtjük (fordítjuk); csak a selymet fogó kezeiddel a fék szárakat fogatjuk. Leveles fának levele alatt megyünk mi el j gyökeres fának gyökere fölött megyünk mi el; ölyv módjára repülve megyünk mi el ; öreg ölyv módjára megragadva, megyünk mi el ; szarka módjára ugrálva, megyünk mi el.