Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247

DALOK. 283 gaikd potem voz tubilgi lusal-ká miHam kirjosin ; ta nuZnajosiz atfitoé kökiis nuni lüsal-ka. Bnsi no sorad küjn puzhned dírjossa sala med sioz ; milemli orod nalpaslis dírjossa pini med sioz. Azves no kaci andano ukojo disez vandono; t'ódt no carka, eeskit arak milam oromlen duonez. Kansar, vuosmi tuz ke$t vija-dir medam do lüésa ; Kansar kirjosmi asil kir, vetli-dir medam pi lüesa. 93. A Jaik partján termett zöld tubilgi lenne bár a mi mezőinken ; ezen nyomorúságok látása helyett lennék bár bölcsőbeli gyermek. 94. Mező közepén három fenyőd fejeit hadd egye császármadár; a nekünk rosszat gondolok fejeit hadd egye meg a kutya. 95. Az aczélos ezüst olló aranyos ruhát vágni való ; fehér pohár, édes arak az én barátom itala. 96. Kansari folyóvizünk igen hideg, talán bizony jég foly [benne]; Kansari rétségünk szép rét, gyermek lévén, hiszen [ott] jártam. Vjatkai dalok. (a Malmizsi kerületből). Pörtmaskon g ur. Ünnepdalok. Ektoz, cetcoz gondir pied sü, as pidizli aciz bázisa. (oroszul: «oj Hubl'u dusenko ! tubjaznuski, doíidal da zoniy, paren molodojv) lobhoz, koskoz gajegedik sü, as burdezli aciz bázisa. («oj l'ubl'u stb.»,) Tánczol, ugrál medvebocsod, a maga lábában bizván. («óh, szeretlek lelkecském! kedvesét várta vőlegény, ifjú gyerek») Eepűl, indul ludad, a maga szárnyában bízván. («óh szeretlek . . . stb.)